A munka az első az életben?

nekem elég komoly céljaim vannak, elég sokat is teszek értük

barátok, család is fontos, de pl a párkapcsolatból annyira kiábrándultam, hogy kb bármi más fontosabb már, most emiatt is sokkal jobb egyedül

a munka számomra fontos, de nem mindenek felett álló (mondjuk itt a hobbimat említem főleg munkaként, mert a munkahelyemen levő munka az adott időben az első, de azon túl sokad rangú)

Miért ennyire fontos számodra, hogy másoknak mennyire fontos a munka?

Állítsd fel a saját prioritásaidat, éld a saját életed, aztán ennyi! :)

Ja, és ne nevezz másokat agymosottnak!

Másoknak lehet más a prioritásrendszere, mint neked!

Alapesetben az ember nem pusztán a pénzért dolgozik, hanem azért, mert „önmegvalósít”, értéket akar teremteni, valami olyasmit csinál, amitől „neki és a világnak jobb”. Ebből a szemszögből nézve érhető talán, miért fontos ez.

(Persze nem vagyok totál naiv, tisztában vagyok vele, hogy sajnos az emberek többsége nem a fenti okból dolgozik, hanem csupán a pénzért.)

Miért a munka az első nagyon sok ember életében? Azért mert szükséges az emberez méltó élet megteremtésében. Ha nincs munkád és nem vagy abban a szerencsés helyzetben, hogy valaki finanszírozza az életed akkor nagyon gyorsan rádöbbensz, hogy pillanatok alatt kicsúszik a lábad alól a talaj és a szociális háló már nem tart fenn. Ezért ragaszkodnak az emberek a munkájukhoz még ha utálják akkor is. Mert tudják, hogy munka nélkül a saját és a szeretteik élete, megélhetése kerül veszélybe.

Persze, szép és jó gondolat, hogy munka nélkül élhetnénk, mindenki azt csinálna amit akar de ez csak egy mesevilágban működik. A realitás más.

Három dolgot tehetsz.

1, Kivonulsz a társadalomból és megtermelsz mindent ami a megélhetésedhez szükséges. Önellátó leszel.

2, Olyan szakmát tanulsz és olyan munkát keresel ami szórakoztat, vagy ne-adj-Isten a hobbid. Így a munkával töltött időd lényegében szórakozás és még fizetnek is érte.

3, Beállsz a sorba és mint mindenki más munkát vállalsz amivel finanszírozni tudod az életed. És a szabadidődben próbálod megvalósítani önmagad...

-Nekem a legelső, de toronymagasan, annyira, hogy a többi csak kicsi hangyának látszik mellette: az egészség.

Ha az nincs, semmi nincs, tapasztaltam.

-Aztán jön az érzelmi biztonság, ami nálam a családot jelenti.

-Majd a maradék: tanulás, hobbi, munka, bármi, mindig változó fontossággal.

Én passzívból elvagyok.

16 éves esti suliba mentem, ott fejeztem be az érettségit. Most 29 vagyok.

Azóta passzív jövedelmből elvagyok, amit szeretnék még tudok venni. Van saját ingatlanom 3db, kocsi.

Ettől a legtöbb ember teljesen betorzul ha megtudja, h csak szabadidőm van. Fel se tudják fogni. Teljesen kikészülnek.

Sajnálom is és vicces is.

Lehet akármennyire szeretni egy hobbit, egy tevékenységet heti 40-50 órában a legkevesebb esetben élvezetes.

Most azon vagyok, h képezzem magam felsőoktatásban, ez havi pár nap. Ennyi is lehet kiégető, unalmas néha pedig tényleg érdekelnek az ottani témák.

Majd 31 éves korom körül munkába állok, segítő tevékenységben.

Mert azért szeretném megtapasztalni, h felelősséget válalok, elköteleződöm.

De látom előre, h Magyarországon a munkahelyek nagyrésze még az is ahol emberek segítse folyik nem a legjobb. Nincs szakmaiság, pszichológiai terrorban tartják egymást, a buta emberek próbálják kicsinálni aki tenni is akar. Konkrétan 5 nagyvárosban láttam bele így munkába és elég sok területbe és 1 hely kivételével ez volt mindenhol. Meg a lelkibeteg főnökök stb.

Azért annyi pénzem nincs, h a trópusokra utazássak folyton, de így munka nélkül elvagyok, hobbik beleférnek anyagilag, jó ételek, kirándulások.

Persze ez egy érdekes élmény, h mindenkinek leuralta a munka a tudatát, én meg van , h 2 hétig csak uszodába vagyok minden nap és olvasók, szaunázok, lazulok, aztán 1 hétig csak játszok számítógépen vagy kirándulok, bármi belefér.

De így, h mindig ezt csináltam meguntam. Nem úgy, h nem szeretem hanem másra vágyok.

De ha tényleg normálisan dolgozni akarok, akkor ki kell költözzek és a páromat is vinni külföldre.

Ugyan az lenne a munka ott is, csak kevesebb a munkaidő heti 30 óra, meg bele tudtam abba is nézni és még Magyarországon 20 ból 19 munkahely szörnyű volt, kiéget, betorzul emberekkel hiába diplomások és nulla szakmaisággal, addig más nyugati országban ahol volt módom belelátni 20ból 19 munkahely szuper, emberközpontú a munka, profin dolgoznak de mégsincs hajtás, simán nyitottak a részmunkaidőre amiről Magyarországon szó se lehet.

Szóval tanulgatok, nyelveket is tanulom. Aztán ha lediplomáztam. Hát azért kell 1 év diploma utáni szakmai tapasztalat itthon az érdekes se. Aztán külföldön szépen heti 20-30 órába próbálom minél profibban csinálni a munkát, segíteni az embereknek.

De minden esetre érdekesnek tartom és hálás vagyok érte, h ilyen egyedi dolgot megtapasztaltam, h 31 éves koromig tudok lazulni korlátlanul.

Aztán már tényleg szeretnék hasznos munkát végezni, de jó környezetben, vidáman ezért kellett úgy tervezem, h akkor munkába állok de akkor ki kell költözni külföldre.