Mennyire vennétek zokon, ha a szomszédotok (kertes házas övezetben) csak ritkán köszönne?

Azt se venném zokon, ha soha nem köszönne. Ugyanolyan idegen, mint bárki más.

Pont lesarom, ha nem köszön.

Nem tetszene, illetlenség. Kis faluban lakom, új szomszédom lett, les rám a kerítésen át , mint egy bikaborjú és nem köszön. Jóval fiatalabb és férfi, még bemutatkozni sem jött át. Ezek után az sem érdekelne, ha égne a háza...

Te se köszönsz, ő is ezt látja.

Semennyire. De én elöre köszönök ha idösebb akkor meg föleg. Mivel nem àrt a szomszédokal jóban lenni. Ha nem fogadja a köszönést mert antiszoc vagy mit tudom en akkor nem tudok mi csinalni vele leszarom. Es legkozelebb en se koszonok.

Engem mondjuk pont nem érdekelne, ha a kertből nem kiabál át. Az is elég, ha intünk egymásnak, de igazából nem akarnék a másik portájára leskelődni, mit csinál épp, kint van-e, stb. Bár én kissé antiszoc vagyok, nem törődök a szomszédokkal, de az alapvető illemet be szoktam tartani. Kivéve, ha látványosan tojik rám a másik, ha ráköszönök 5-10 alkalommal és egyszer sem vagy csak kénytelen-kelletlen köszön vissza, utána megfordítom a helyzetet, megvárom, hogy ő köszönjön, ami persze nem történik meg, onnantól kezdve én sem köszönök, átnézek rajta, mint ahogy ő teszi velem.

Furcsállnám, mert ezért még nem kell fizetni, csak levegőt venni hozzá, és már erre sem képes valaki...

Nem venném zokon. Függne attól, hogy amúgy szoktunk-e beszélgetni, és attól is, van-e szemkontaktus, észrevesz-e. A nagyszüleim vidéken laktak, jóban voltak a szomszédokkal, ott úgy szokták, mivel folyton ki-be jártak ők is és a szomszédok is a kert és a ház között, hogy csak napi egyszer köszöntek, amikor először voltak egyszerre a kertben, aztán ki ki tette a dolgát. Ha adódott valami téma beszélgettek, ha nem, nem. Szerintem ez normális, mert az is idegőrlő, ha egy nap nyolcszor, tízszer, stb. kell köszönni.