Miért másabb az értékrendem, mint annak aki nyugodt, csendes biztonságos helyen él vagy nő fel?

Közel 27 éve még mindig veszélyes az a lakótelep rész ahol éltünk. Lehettünk 7-9 évesek a fecskendőket úgy kellett lesöpörni a lépcsőkről hogy ne szaladjunk bele, akkoriban még kölyökként személyesen is ismertem valódi heroinfüggőt, abban az időben nem volt még dizájner drog itthon.

Aki nem arrafelé lakott azon észrevették, ebből a nagyobbak között sokszor volt verekedés is, előfordult hogy többen jöttek vissza

Sajnos 2000-ben ennek az egésznek végeszakadt mert a szülők elhatározásából mennünk kellett. Rendezték annyira az anyagi helyzetüket hogy Apám hazajöjjön külföldről, tisztán emlékszem amikor tudatosították bennem hogy hamarosan költözünk, egyik legfájóbb pont volt az életemben, már így felnőttként rájöttem hogy a zűrök miatt jöttünk el.

Anyu sokszor veszekedett faterral esténként amikor 1 hétre hazaengedték és itthon volt, sokszor a költözésből volt vita, mintha sürgős lett volna. A családunkat nem bántotta más család, mert együtt nőttünk fel, de akik átjártak arra a részre már sokszor eleve a haragosaikat keresték, akkor még nem volt olyan súlyos büntetési ráta, mert volt aki 3x is kijött a börtönből, és kb folytatta ahol a szálak vége szakadtak.

1 haverom halt meg, más pedig magától lemorzsolódott, nem értettük meg mert az volt addig a természetes hogy ha baj van szólunk a másiknak és elintézzük amit kell.

Engem sem kerültek el a rendőrök, de szerencsémre nem voltam büntethető, de ez volt az egyik indok amiért elvágtuk a kapcsolatokat és bár ebben a szülők döntöttek, jönni kellett. Apám válasza évekkel később az volt, nem tudtam normális közegbe beilleszkedni és könyörögtek hogy ne menjek sehova mert mindig baj lett belőle, sokat tapasztalatot szereztem az utcai dolgokból, ott alakultak ki az egyértelmű helyzetek, ha idegen szólított le, résen kellett lenni hogy mikor kell ütni először, nehogy kés legyen nála.

Ahova költöztünk a városnak egy zöldövezeti helye volt, bár itt is volt lakótelep egy kis sétára a házunktól,

de akik fiatalok voltak mind gyerekhez való módon töltötte az idejét.. 5 évvel voltak legalább elmaradva tőlem agyban sok tekintetben, pl azt sem tudhatták milyen élőben egy holttest.

Tervezem hogy visszanézek a közeljövőben, de google maps-en nézve is csak elszorul a torkom, mert visszavágytam mindig is.