Ki vállalná, hogy holnaptól falun él és gazdálkodik?

Faluba nem költöznék (onnan származom és megvolt az ok, amiért eljöttem), ellenben a semmi közepére, olyan helyre, ahol 10 km-s környezetben nincs semmi, nagyon szívesen mennék a párommal.

Ahol mindent megtudunk termeszteni, ami az alapvető élethez kell, önfenntartóak tudunk lenni.

A falukban nem csípem a nincstelenséget. Nincs munka, nincs pénz, nincs mire építeni a megélhetést. Az emberek szegények, otthon vannak, unatkoznak, sírnak, közben pedig állandó térfigyelő rendszert szolgáltatnak. Azt is tudják mikor böfögtem.

Persze tisztelet a kivételnek.

Én is hasonlóan gondolom ahogy a 7-es és 11-es válaszoló. Vagyis a lakhelyem legyen szomszédmentes. Szomszédmentes házban nőttem fel ahol a szüleimnek önellátó gazdaságuk volt. Tehát nem érdekelne a gazdaság vérkeringéséhez való csatlakozás hanem amit megeszek, vagyis kizárólag az önellátó életmód. Már megismertem gyerekkoromban ezt az életformát és fantasztikus volt. Városon élhetek akármilyen luxusban, mégsem nőtt úgy a szívemhez mint a természettel szimbiózisban élni. Az ilyen tanyasi életmódban a munkahely ki van zárva nálam, mert régen is a tanyájuk volt a munkahelyük az embereknek. A nagyapám még így élte le életét erőben és egészségben és 7 gyereket felnevelt. Tehát nem volt idegen helyen munkahelye, nyugdíja, sem egyéb amitől a mai kor embere biztonságban érzi magát. Így érdekelne engem is. De úgy nem hogy városi rabszolgából falusi rabszolga legyek és ne is magamnak dolgozzak hanem a piaci elvárásoknak feleljek meg. Trópusokon is élnék önellátó életmódban egy erdei tisztáson lévő vagy erdő széli szomszédmentes tanyán. Állatot én sem tudnák levágni, de egy saját halastóból kifogott hal elkészítésével még megbarátkoznák.

Ha az állam azt mondaná hogy ad x hektár földet és támogatásokat annak aki falura költözik és az előírásainak megfelelően gazdálkodik, az nem érdekelne. Mert az nem szabad ember hanem jobbágy, aki úgy táncol ahogy az állam és a piac furulyázik. Kösz de ezt városon is lehet csinálni. De önellátó szabad emberként élni az más, az az igazi. Még a következő idézet is kifejezi ezt:

"A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van."

(Bob Dylan)

Attól függ.

Normális ház, pár hektár föld, traktor, takarmány, állatok stb adott, akkor lehet. Csak az benne lenne vagy 50M-be, annyit meg ki adna?

Az túlzás, hogy a mai világban már nem lehet valaki önellátó. A nagyszüleim még tudták mit jelent ez és igen. Munka mellett nem lehet, de ha valaki főállásban a saját betevőjéért dolgozik (szó szerint), akkor lehet. Kell-e hozzá induló tőke? Kell... 100 évvel ezelőtt is kellett.

Az őseink még tudták, hogy melyik állatot mikor érdemes vágni, melyik zöldséget hogy tudják elteleltetni. A nagyszüleimnek sosem volt nagy kertje és sok állata, még is ellátták belőle a családot. Na nem mondom, felkapálni brutális munka, gyerekként volt benne részem, de nincs annál jobb érzés, mint amikor az udvaron elfogyasztott reggelihez leküldenek a kertbe friss paradicsomért, paprikáért, vagy a délutáni nasihoz eperért! Aki evett már így, az hazudik, ha nem sírja vissza! :)

Ezen felül, ha valamiből nekik több volt, akkor elcsereberélték a szomszéddal. Nekem van két fölös tyúkom, neked van két zsák takarmányod, nekem arra van szükségem, neked erre...

Igen, nyilván a modern világgal már jöttek be olyan dolgok, amiket otthon nem tudnak megteremteni, ilyen a cukor, a só, később már a tejtermékek is és egyéb alapvető dolog, de adná az ég, hogy visszatérjenek azok az idők, hogy csupán ezért kelljen pénzt hagyni a boltban.

Az udvar gondozásról pedig annyit, hogy az nem csak a falusi élet velejárója. Aki kertes családi házba költözik, az mérlegelje előre, hogy lesz munkája vele. Füvet kell nyírni, fát kell metszeni, levelet kell gereblyézni, havat kell lapátolni... Az év minden szakában van valamilyen jellegzetes feladat, na bumm. Aki ezt tehernek érzi, az ne költözzön kertes házba, vagy csak akkorába, hogy éppen egy elfekvésnyi füves területe legyen.

Megjegyzem felénk falu helyen nyilván a fiatalok már más életformát folytatnak, mint a régi öregek.

Majd 40 évig városban laktam. De mindvégig úgy érzetem, hogy ott valóban csak LAKNI lehet, ÉLNI nem. Amint a gyerekeim elég nagyok voltak hozzá, vidékre költöztem. Hatalmas terület, kis akácos, kis fenyves, kis tó. Lett egy rahedli állatom, s bár eleinte remegve, öklömnyire szorult gyomorral, de megtanultam levágni őket. Bio módon termeltem mindent, és a boltból jóformán nem is vettünk semmit.

Meg lehet élni belőle, ha megtalálja a vevőkörét az ember. Meggazdagodni nem fog senki, a ma divatos "szakíts nagyot" elv itt nem érvényesül, de a betevőt meg lehet termelni, jöhet akármilyen gazdasági válság.

"Az túlzás, hogy a mai világban már nem lehet valaki önellátó. A nagyszüleim még tudták mit jelent ez és igen. Munka mellett nem lehet, de ha valaki főállásban a saját betevőjéért dolgozik (szó szerint), akkor lehet. Kell-e hozzá induló tőke? Kell... 100 évvel ezelőtt is kellett."

Nem, a nagyszüleid sem voltak önellátóak, a dédszüleid se, kb. valamikor a középkorban élő rokonaid voltak azok majdnem.

"Igen, nyilván a modern világgal már jöttek be olyan dolgok, amiket otthon nem tudnak megteremteni, ilyen a cukor, a só, később már a tejtermékek is és egyéb alapvető dolog, de adná az ég, hogy visszatérjenek azok az idők, hogy csupán ezért kelljen pénzt hagyni a boltban. "

A cukor az hagyján, az nem nagy kunszt. A só már igen. A tejet még a nagyszüleim is maguk fejték, az se nagy dolog. Na de most tegye fel a kezét, aki ma kibírná áram nélkül. Benzin nélkül. Vezetékes víz nélkül. Na? Jobbat mondok: normális ruhák nélkül, modern építőanyagok és eszközök nélkül. Ha ezeket pénzért (vagy akármi másért) veszed, akkor nem vagy önellátó.

Önellátáson nem az értendő hogy minden szükségletünket magunk állítjuk elő odahaza. Hanem a lehető legtöbb szükségletünket. Az én szüleim a szocializmus kötelező munkája mellett is működtettek otthon önellátó gazdaságot. Egyrészt azért is hogy fenntartsák maguknak azt az illúziót hogy nem volt államosítás és nincs kötelező "robot" a TSZ-ben, hanem a nagyszüleimhez hasonlóan ők is szabadok. És ez olyan jól sikerült hogy valóban megtudtam mi az a szabadság. Két család részére is megtermeltük az élelmet. Boltban csak kenyeret vettünk. A víz értelemszerűen fúrt kutakból volt. A külső szemlélőnek nehéz életmódnak tűnhet, de ennek a szabad és egészséges életnek a varázsa ma is rabul ejt, de a városi élet mégsem. A városi élethez el kell adni a szabadságát és idejét, no meg a munkáját a lakónak hogy cserébe pénzt kapjon és ki tudja fizetni a számláit. Ez sok lenyúlásra is lehetőséget ad, például a munkabérét legalább kétszer megadóztatják, vagyis ha áfát fizet a termék után akkor másodszor. Míg önellátóként kizárólag magadnak dolgozol és magad ura vagy. Ez kiegyensúlyozottság érzését biztosítja.

Tegnap láttam ezt a filmet a tévében:

Az élet temploma

https://www.youtube.com/watch?v=wpVrdqrZ5cw

Amiben elhangzott az amiről mára már el is feledkeztünk, hogy a folyók szabályozása előtt nagy árterek voltak. És a sekély és gyorsan felmelegedő vízben sok kishal volt, aminek egy része visszakerült a folyókba, ezért akkoriban 100-szor annyi halat lehetett kifogni a folyókból mint ma. Valamint olyan gazdag volt az élővilága az ártereknek, hogy az ott lakók több mázsa vadréce tojást tudtak összeszedni. Mennyit is dolgozik ma egy munkás 10 db tojásért, ami kb. 300 Ft? Vagy egy halért menyit dolgozik? És ugyanannyi munkával régen az árterekben mennyi vadréce tojáshoz és halhoz jutottak a "szegény emberek"? Azért tettem idézőjelbe, mert sajnos az igazi szegény emberek mi vagyunk a mai korban. Nem vagyunk szabadok, nem élünk szimbiózisban a természettel és időnk sincs. De még a jó levegő is sokunknak ismeretlen. Városon vagy a szintén művilágban élő falun is folyamatos stressz érezhető a levegőben. De egy önellátó szomszédmentes tanyán azt érezni hogy megállt az idő és nem kell rohanni mert mindenre bőven van idő.

---

És ne gondolja senki azt hogy az önellátó életmód kimerítő. Amikor úgy éltem a szüleimmel, minden este kívántam a futást, mert az egészséges táplálkozástól és életmódtól tele voltam energiával. És persze aki önellátó, az nem jelenti azt hogy nem lehet számítógépe és internetje vagy okosmobilja.

18-as, jóég, az önfenntartás nyilván modern környezetben értendő, hogy lehet ilyet előadni? :D

Számomr azt jelenti az önnfentartás, hogy ha télvíz idején kitör a 3. világháború, akkor mi ugyanúgy élünk tovább, mint azelőtt. Max. só és áram nélkül, hatalmas veszteség...

Egyébként nyugalmadra szolgáljon, én pl. az áramon kívül semmihez nem ragaszkodom, de ha egyszer odajutunk, napkollektorokat fogunk telepíteni, a férjem mérnök, van hozzá affinitása. Szóval ha nem is teljesen, de nem fogunk az elműtől függeni.

Vizet kezdetektől csak kútból, a "rendes" vezetékes vízzel több problémám is van. Nyilván egy erősebb napkollektor elviszi a szivattyút is, de őszintén, nekem még azzal sem lenne problémám, ha a vödrökkel kéne néha rohangálnom, amíg tudom, hogy tiszta víz van benne.

A modern építőanyagokat mi kihagynánk, faházunk lesz, szalmabála szigeteléssel.

Ruhát nem olyan nagy kunszt gyártani, mint azt gondolod, de régen is beletartozott az önfenntartásba a csereüzlet, ez manapság is működőképes jelenség :)

Legfeljebb a terményt cseréled be pénzre, azt meg ruhára... :D