Az ilyen szomszédokkal mit lehet kezdeni? Én is nézzem levegőnek őket?

Igen. Ignoráld őket. Vagy hangosan köszönj rájuk, aztán, ha nem köszönnek, köszönj magadnak. :D

Tudom, milyen kellemetlen.

Nekünk volt olyan szomszédságunk, akik addig nem köszöntek se nekem, se a szüleimnek, míg ki nem derült, hogy a szüleim diplomásak...eldobom az agyam, milyen hülye emberek vannak.

Húha, nagyon nagy probléma XD

Igen, nézd levegőnek. De nem csak őt.. Általánosságban ha egy ember utál téged akkor nem kell kedvesnek lenned vele, elég ha ignorálod.

Én az első válaszon könnyesre röhögtem magam, ugyanis én magam így viselkedtem azokkal szemben, akik nem fogadták a köszönésemet:

1. Visszaköszöntem magamnak... ironiából.

2. Ignoráltam.

Bármelyik verziót alkalmaztam, amint találkoztak az ilyenek anyával, mindig "árulkodtak", hogy nem köszönök nekik.

Persze én mindig mondtam hazaérve, hogy köszöntem ennek-annak, de nem fogadta.

Anyu a panaszkodóknak annyit mond mindig: én tanítottam arra, hogy aki nem fogadja a köszönését, annak nem kell ráerőltetve adnia. :D

Felnőttként már csak ignorálom azt, akiről tudom, hogy bunkóságból nem köszön vissza.

Jaj, bárcsak ilyen lenne a szomszédunk... Most költözünk, de már az építkezés alatt is azt leste, hogy mikor megyünk a kecóba. És csak mondta, mondta, mondta... Állandóan bámul, les, nézelődik. Egyszer bejött az udvarba a csukott kapun keresztül, amikor vendégeink voltaj, hogy "na mondom átjövök mán megnézni, hogy állnak". Akkor agyon tudtam volna vágni egy csempével. Csak a nagyszülők iskolatársa volt a vénasszony, miattuk nem balhéztam. Meg a lányuk az építési osztály feje, a lakhatásiig meg kell őrizni a jó viszonyt.

Mennyivel egyszerűbb lenne, ha csak nem köszönne, és levegőnek nézne...