Volt már "szerencsétek" zajos lakótárshoz?

Mit lehet kezdeni vele, ha reménytelen? Egy törpe csajról van szó, de valami kegyetlenül zajos. Úgy veri a lábát meg trappol a folyosón, mint egy csataló. Az ajtókat úgy csapkodja, mint a budiajtót, nagyon durva. Arról ne is beszéljünk, hogy állandóan bömböl a szobájában valami szar zene, de sajnos annyi esze van, hogy nem zárja be az ajtót, hanem összevissza járkál a folyosón, és közben nyitva az ajtó elég sokszor. Meg van sajnos egy másik csaj is, akivel nagy spanok, ugyanolyan mind a kettő, egyszerűen nem lehet velük mit kezdeni. Már egyszer szóltam az egyiknek, de kb semmi nem változott, max annyi, hogy mit képzelek magamról, hogy meg merem kritizálni az életmódjukat. Többen lakunk még a folyosón (koliról van szó), de senki nem mert még szólni nekik, bár mindenkinek az agyára mennek. Mi korán kelünk, este már fáradtak vagyunk, ezek meg állandóan itt pofáznak, vihognak, vinnyognak minimum éjfélig. Volt már valakinek hasonlóan reménytelen lakótársa? Mit kezdett vele?

Azt ne tanácsolja senki, hogy költözzek el, mert erre magamtól is rájöttem. :D Szerencsére "csak" ezt a tanévet kell kibírni, bár egyre többször érzem úgy, hogy nem tudom, hogy fogom kibírni, elegem van belőlük. A poén az, hogy már egyáltalán nem 18-20 éves lánykákról van szó...