Milyen Japánban az élet?

Még hogy a japánok tudnak angolul! Ez jó vicc volt :DD Tudnak azok, akiknek muszáj tudniuk (ők is csak egy ált. isk. 8. osztály szintnek felelnének meg itthon), de az, aki Japánban éli az életét, a max angoltudása a Good morning!, Hello!, és love-ra terjed ki.

Egyébként meg nagyon nehéz. Szinte minden, de főleg a beilleszkedés. Nem csak folyékonyan kell beszélned a nyelvet, hogy ne nézzenek ki emiatt, az itteni szokásaidról is le kell mondanod. Úgy értem, át kell szoknod egy teljesen más kultúrába: nem fújhatsz orrot nyilvánosan, még az itthon általános készmozdulatok is tök mások a legtöbbször (a "gyere ide"-nél például nem magad felé "rángatod" az ujjaidat, hanem mintha megpaskolnád a levegőt). És ez nem csak hogy nem a jéghegy csúcsa, még a hegyoldal közepénél sem jársz.

Japánba nem lehet csak úgy kiköltözni, nyilván arról többet tudsz, hogy Amerikában is milyen körülményes letelepedni, zöldkártyát szerezni - na Japánban talán még nehezebb.

5 év alatt tanulj japánul - mert a japánok nem valami jól tudnak angolul, még ha angollal is dolgozol szükséged lesz rá - és szerezz kint is piacképes szakmát.

Talán 5 éven belül arra van esély, hogy Japán kapcsolatokkal rendelkező egyetemre mész, ahonnan diákként ki tudsz menni, vagy pedig később szintén japán kapcsolattal rendelkező cégnél helyezkedsz el - és nagyon jól dolgozol. Lehetsz agysebész is, ettől még nem biztos hogy kint alkalmazni fognak, de tény, hogy szakorvosként jobbak az esélyeid, mint grafikusként, szóval a wannabe mangarajzolóknak nem sok esélye van.

Vagy a legegyszerűbb - összeházasodsz egy japánnal.