Miért az az első válasza az embereknek, egy családi problémával kapcsolatos kérdésre, hogy költözz el?
Albérletbe menni egy alap fizetéssel szinte lehetetlen. 80E forintból 40 bérleti díj másik negyven meg kaja és ennyi volt. Lakást, házat venni pedig szintén nem könnyű, takarékoskodás sorozata, ha egyáltalán van az embernek munkája, a hitel sem mindég megoldás, ha 5 millióért akarok egy lakást venni, aminek a környezete is nyugis, akkor sem biztos, hogy megkapom azt a pénzt. Sok helyen 5 millió a maximális összeg, amit kölcsönöznek és annak is rengeteg feltétele van.
Tudom, hogy sok helyen panaszkodásnak tűnik egy családi problémáról beszélni, de a költözés sem megoldás, ha egyszer kivitelezhetetlen. Nagyon nem találok olyan válaszokat itt, ami ténylegesen a probléma megoldásában segítene és nem azt ajánlaná, hogy hagyjam ott a családot a fenébe.
Ebből kifolyólag még egy kérdésem van: akik folyton a költözést tanácsolják, azok megtudnák tenni, hogy elmenjenek? Hogyan csinálták, hogyan csinálnák? Nem veszekedni akarok, csak érdekelne, hogy én látom e rosszul a dolgokat.
válasza: válasza:
válasza: válasza:Talán azért, mert huszonéves korodra valamit illik lerakni az asztalra. Tanultál? Van jó szakmád? El tudsz helyezkedni, dolgozni? Elég szorgalmas vagy, ha kevés a pénz? Vállalsz plusz munkát? A mai 50-70 éves emberek (szülők) annak idején nagyon keményen megdolgoztak azért, amijük van, 7 napból 6-ot dolgoztak (a szombat is munkanap volt a kommunizmusban), mégis tisztességgel ellátták a családot (nagy részük). A mai fiatalok meg túl kényelmesek, álmodoznak csak, de nem sokat tesznek azért, hogy abból valami is sikerüljön, mindig várnak valami csodára, ami soha nem jön el. A szülők öregszenek, egyre rigolyásabbak lesznek, kötözködnek, persze, hogy jön nap mint nap a konfliktus. Ezért van az, hogy 25-26 évesen már illik valamit kezdeni magaddal, akár egy egyszobás albérletet kifizetni, vagy valamit mutatni abból, hogy önállósulsz és nem rájuk vagy szorulva.
Persze, hogy kényelmesebb és olcsóbb otthon lakni, főleg, akinek még bevásárolni, főzni, mosni sem kell, mindene megvan, én rengeteg ilyen 30-ast ismerek. Ebben csak az a gáz, hogy így soha az életben nem lesznek önállóak. Ez is az élet része, hogyha felnősz, akkor tovább kell állni és saját lábra állni. A talpraesett fiatalok nem ismerik azt a szót, hogy lehetetlen, mert olyan nincs. Dolgozni kell szorgalmasan és akkor lesz hol lakni, lesz mit enni.
Hidd el, az a beteg dolog, amikor egy anyuka pátyolgatja a 30 éves "kisfiát" és kiszolgálja egész nap, nem pedig rúgdalja, hogy állj már végre a saját lábadra.
Azért a kommunizmusban rengeteg jó dolog volt ebből a szemszögből nézve. Lehet, hogy 6 napot dolgozni kellett, de az emberek állatokat tartottak mellette, földet műveltek, mindég volt mindenük, már ha nem söpörték le a padlást is... Nagyanyám sok mindent mesélt, hogy ők is vettek fel hitelt aminek egy részét a vállalat fizetett, nekik annyit kellet visszafizetniük, amit kézhez is kaptak. Akkoriban mindenkinek volt munkája, csak az nem dolgozott, aki nem akart és nem voltak nevetséges fizetések. Régebbi időkben még én is eltudom képzelni, hogy hogyan sikerült házat építeniük a nagyszüleimnek és a szüleimnek. Ma már sajnos nem ez a helyzet. Akkoriban még a család is család volt és támogatták egymást, most pedig mindenki mindenki felől pereskedik.
Jó akkoriban is voltak rossz kapcsolatok, meg tudomisén, nem mondom, hogy nem.
Én dolgozom, és félreteszek, amit csak tudok, csak felvetült bennem ez a kérdés.
válasza:#5 ja csak a kommunizmusban mindenkinek volt munkája, ha a nap közben csavarogtál, akkor megszólt a rendőr mint munkakerülőt és vittek is magukkal.
Sokan próbálkozunk, mégse jutunk előre. Nem lehet mindenkiből orvos meg programozó, mert nincs meg hozzá a tehetsége vagy az anyagi háttere.
26 évesen otthon lakom. Miért költözzek el otthonról? Csak azért, hogy elégessem a pénzemet és verhessem a mellemet büszkén, hogy én külön élek?! Hülye leszek.
Az meg hogy anyám kiszolgál megint csak vicc kategória. Ha mosás van egyszerre mossuk a ruhát, ha főzés akkor meg 1 ember megfőz mindenkinek. Minek mosna mindenki magára és miért főzne mindenki külön-külön a maga részére?
Felnövés nem a mosogatásnál meg a külön életnél kezdődik!
válasza:"Felnövés nem a mosogatásnál meg a külön életnél kezdődik!"
Ellent kell, hogy mondjak neked (az sem érdekel, ha le leszek pontozva)!
Ha minél hamarabb nem leszel önálló később sokkal nehezebb lesz, utána meg szinte lehetetlen (persze kivételek mindig vannak).
Lehetetlen meg nincs, csak tehetetlen. (és itt jöhet a sok lepontozás, meg beszólás)
Mindenem ami van önerőből lett, szülők nem segítettek, mert hol voltak, hol nem.
Nagyszülők neveltek 10-éves koromtól, 14-évesen kerültem koliba az ország másik részébe. Nagypapám ekkor halt meg, nagyim egyedül tartott el a létminimum feléből. 18-évesen irány a munka (nem volt lehetőség továbbtanulni), meg a munkásszálló, mert helyben nem volt munka.
Ez ment 2-3 évig, majd végiggondolva az eddigi életet két lehetőségem volt maradni a taposómalomban vagy változtatni. Elkezdtem tanulni, kínszenvedés volt a fizetős főiskola (levelező).
Minden tekintetben, állandóan fáradt voltam, sosem volt időm semmire, pénzem meg pláne. Hiába volt diákhitel az csak a tandíjra volt elég.
Ekkor már tudtam, hogy 1 fizetésből nem fogom tudni elérni amit akarok, maszekot vállaltam, műszaki rajzoltam amikor csak lehetett, és amit csak lehetett. Mentem a munka után, mert kellett a pénz. Még kevesebb lett az idő! De már futotta saját albérletre, később saját autóra is. (igaz egy roncs volt, de az enyém, úgy voltam vele majd lesz jobb is, /lett is/)
Miután meglett a diploma nagyot fordult a világ, több lett a fizetés, és több a maszek is.
Szóval bárki előtt ott a lehetőség, nem voltam különösen jó tanuló sem általánosban, sem szakközépben, de fősulin nem kellett kétszer felvennem tantárgyat, elsőre lediplomáztam.
Ez már 9 éve volt, közben folyamatosan tanultam, képeztem magam. Most ismét Felsőoktatásban tanulok egy teljesen más mérnöki szakon, csak azért, hogy több legyek.
Ha 22-23 évesen azon kezdek el sopánkodni, hogy azért nem megyek, mert így olcsóbb akkor megállt volna a mutatvány.
ui.: mikor az első főiskolán vaciláltam egy "öreg" szaki azt mondta,
- miért agyalsz rajta ennyit
én: - mert sok a tandíj, meg a költség.
Ő:- az csak pénz, meg lehet keresni.
És nagy igazságot mondott, a lehetőség a lényeg, másnak még az sincs.
válasza:Kedves 5-ös válaszoló. Nagyon sok helyen szombat is munka nap. :D Nem tudom hol élsz. Gondolom csili-vili irodai munkát végzel. :D
Az én családomban pont az volt a konfliktus alapja, hogy elköltöztem otthonról 85e fizetéssel és folyamatban lévő levelezős, fizetős egyetemi képzéssel a zsebemben.
22/L
válasza:"Gondolom csili-vili irodai munkát végzel. :D"
Mert az már nem is dolgozik, aki esetleg 8-12 órát ül az irodában?
Sokszor jobban elfáradok, mikor az irodában ülök a számítógép előtt egész nap, mint a munkaterületen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!