Milyen egyedül élni egy bérházban? (fizetni a csekkeket, dolgozni, takarítani stb)

Nem szeretem az önállóságot, de kénytelen vagyok, mióta nagymamám meghalt. Vele élni könnyebb volt, mert mindent megcsinált helyettem, pedig dolgoztam már akkor is, de a háztartással nem kellett foglalkoznom. Először kemény volt, mert mosogatni sem akartam, főzni sem, takarítani sem, annyira el voltam kényelmesedve. De hirtelen a nyakamba szakadt minden és nem volt aki megcsinálja helyettem. Így hát kénytelen belejöttem.

A saját lakásomban azt csinálok amit akarok, ez jó, de egyedül lakni nem szeretek, hiszen nem vagyok remete és nem bírom nincs kihez beszélni, szeretek kötődni valakihez, megosztani mindenemet és éjszaka félek is egyedül. Amikor teljesen egyedül laktam, nagyon szenvedtem. A párommal nagyságrendekkel jobb. Mellette biztonságban érzem magam. Bár ő egy lusta gyerek, de én is és hát annyiból jó, hogy nem cseszeget semmivel.

A háztartást viszont nekem kell egyedül csinálnom, mert ő nem hajlandó rá.

Néha fizikai fájdalmat érzek hogy dolgoznom kell álmosan és nem akarok, máskor meg szórakoztat a munkám és büszke vagyok rá. Hangulatfüggő.

Csekket befizetni nem szeretek, az olyan mintha a pénzt az ablakon dobnám ki, de nem kérdezi senki hogy szeretem e. Muszáj, ugyanis nem engedhetem hogy kikapcsolják az áramot, a netet, vagy bármit.

Akkor van minden rendben, akkor érzem jól magam, ha tudom tartani magam a megszokott életszínvonalamhoz.