Mit tegyek, ha jelenleg az általam legjobban utált emberrel lakok együtt?

Nőszemélyről van szó. 4-5 éven keresztül jó kapcsolatot ápoltunk, nagyon megbíztunk a másikban, bár néha voltak nagyobb viták, mosolyszünetek. Barátomnak neveztem... legalábbis azt hittem róla, eddig.

Az elmúlt pár hónapban eléggé megváltozott. Egy olyan emberré válik, akit a pénz és a karrier vezérel. Állandóan a pénzről, munkáról, beszél, meg arról, hogy tízezreket költött xyz cuccokra. Nekem, aki nem áll olyan jól anyagilag, kissé kellemetlen volt ezt hallgatni. Egy idő után elkezdett velem, és másokkal is flegma stílusban beszélni, ami nagyon nem tetszett.

Meg is mondtam, hogy ezt tovább nem fogom tűrni, és hogy ezt az új stílusát irritálónak találom. Megemlítettem neki még azt is, hogy már rég óta le sem sz*r, csak akkor keres meg, ha kell neki tőlem valami.

A reakciója nagyjából ez volt: "Hát jó, nem muszáj a barátomnak lenni, nem mintha nem lennének mások, akikkel beszélgetni tudnék." Meg még emellé a szokásos "rosszul hiszed, és rosszul gondolkozol" dolgok.

Ez nagyjából tönkre is tett. Ez az ember, akiben sok-sok éven keresztül nagyon megbíztam, csak így elküldött a fenébe. Olyan érzésem van, mintha éveken keresztül csak meg lettem volna vezetve egy kamu barátsággal, kamu bizalommal. Mintha csak egy kihasználható erőforrás lennék, ha épp nincs más. Jelenleg a sz*rt is kiutálom belőle. Nem akarom látni, és a hangját se hallani.

A dolog iróniája: miatta költöztem ebbe az albérletbe. Én, ő, meg a legjobb barátja (egy fiú, ugyanannyi ideje ismeri, mint engem) lakunk együtt. Azért költöztem ide, mert megbíztam benne. És most minden elb*szódott.

Ott tartok, hogy nem merek kimenni a szobámból. Folyamatosan attól félek itthon, hogy ha meglátom, pánikrohamot kapok, vagy valami őrültséget művelek. A depresszió mellé kezdem azt érezni, hogy paranoiás is vagyok. Így elveszíteni egy "barátot" a legrosszabb érzés, amit eddig megéltem.

Mit tehetek így?