Ahol te laksz, legyen az város, község, vagy falu, szeretsz ott élni, vagy nem? Miért?

Én Pécsen lakom.

Vagyis kicsit bonyolultabb a dolog. Pécsen születtem és 18 éves koromig itt is éltem. Aztán egyetemre Budapesten az ELTE-re jártam, mert az a szak, ami tetszett (vegyész), akkoriban még nem volt a pécsi egyetemen. (Azóta már indult.)

Eleinte úgy volt, hogy elvégzem az 5 évet és majd utána hazaköltözök. Addig hetente-kéthetente jártam haza hétvégékre, illetve a nyaraimat otthon töltöttem.

Budapest már akkoriban sem tetszett kimondottan, de úgy gondoltam az a pár év kibírható ott. Kosz van, mocsok van, bűz van. Rengeteg a hajléktalan, irdatlan sok a kisebbségi és az egyéb kéregető koldus. Főleg a külvárosi részeken rengeteg az elmaradott lepukkant lakótelep, ami tele van igénytelen proli emberekkel.

Na, a lényeg: elvégeztem az egyetemet, hazaköltöztem, de munkát nem kaptam. 4 év munkanélküliség után döntöttem úgy, hogy vissza kell mennem Pestre, ha valaha is dolgozni szeretnék. Így nem szívesen, csupán kényszerűségből ott dolgozom már 3 éve, de minden hétvégén, ünnepnapon haza ingázok Pécsre. Ha nyugdíjas koromig is oda leszek kényszerülve akkor sem fogom szeretni és akkor sem fogom magam budapestinek tartani. Mind a mai napig a lakcímkártyámon a pécsi állandó lakcímemen kívül sosem szerepelt más adat.

Pécset szeretem, mert szerintem pont ideális város. Se nem egy kis falu, de se nem Budapest. Az emberek valahogy itt sokkal igényesebbek. Igényesebbek magukkal szemben, másokkal szemben és a környezetükkel is. Van rengeteg üzlet, vásárlási lehetőség, szórakozási lehetőség, stb. Ott a Mecsek, az erdő, azt is nagyon szeretem. Pécsen belül Uránvárosban, Kovácstelepen lakunk, ami egy nyugodt kertvárosi városrész, a közelben rengeteg üzlettel hipermarkettel orvosi rendelővel, piaccal, több iskolával, óvodával, minden van a közelben, ami kell. Mégis nyugodt, csendes környék, rengeteg fával, parkkal. Kisebbségiek még csak nyomokban sem fordulnak elő a környéken. A közlekedés is nagyon jó, a nyüzsgő belváros busszal kb 15 perc.

Jártam már nagyon sokfelé az országban, sőt külföldön is. De Pécsnél ideálisabb lakhelyet nem tudok magamnak elképzelni. Nyaralni sem nagyon szoktam. A nyaralás nekem inkább az ha egy hétvégénél hosszabb időt otthon, Pécsen tölthetek. Egyetlen szépséghibája, hogy dolgozni nem lehet benne.

Veszprém és Zala megye határán kis falu, Balatonederics. Nagyon megutáltam... Budapesten nőttem föl, igaz, jórészt kertesházban, tehát nem csak a,, panel'' hiányzik, bár éltem 4 évet panelban is, visszasírom, szép évek voltak. Most úgy érzem a relatíve nagy családi ház csak aggság, mindig van valami újítani való, a fűtés is bonyolultabb stb... Mai férjemmel nem döntenék így, és igazából minden vágyam lenne visszamenni a fővárosba, vagy legalább a közelébe, ha meg tehetném. :( Itt nagyon rosszul érzem magam, munka semmi, de még 60-80 km-re sem sokkal jobb a helyzet, home officeban dolgozom egy Pesti cégnél, mellette szezonban vállalok alkalmi munkákat.Ok, hogy csend és nyugalom, de ez már sok, októbertől-áprilisig meg van halva minden, bolt nincs egy normális, ami van is 5-kor bezár. Nem érzem magaménak ezt a helyet, visszavágyom. Akik régebb óta itt élnek, vagy idősebbek, azok persze leteremtenek, hogy,, önuralommal meg lehet szokni'', meg,, hidd el hosszútávon nem élet az, ami Budapesten várna rád' '. - nem, e? Könyörgöm, alig várom, mikor alkalmam adódik feljárni. Aztán mikor jövök vissza mindig szinte sírva fakadok. Egy csomó dolgot nem voltam és nem is leszek hajlandó feladni a Pesti életemből, ami ott jobb volt, pl orvoshoz (itt nyilván nem egy sürgősségi betegállátásra gondolok) feljárok Pestre és nem érdekel ki mit mondd, még mi a szokás stb.

Egy szó mint száz, borzasztó rossz döntést hoztunk, úgy érzem, mikor ideköltöztünk. De én tehetek róla legjobban, mert anno,, bele voltam bolondulva'' a településbe... Igen ám, csak abba nem gondoltam bele, hogy teljesen más itt élni életvitel szerűen, mint évi 1-2 hetet, vagy akár egy hónapot úgymond itt nyaralgatni, kirándulgatni. Azóta is, mikor szóba jön, hol lakunk, távolabbi, vagy újabb ismerősöknél, úgy néznek ránk, mint valami komplett idiótára, hogy,, de mért, pont ott? ''. - Teljesen meg is értem őket, csak abban reménykedem, hogy egyszer talán, valamilyen módon, még visszakerülhetek a szülővárosomba, ha az nem is most lesz.