A kutyatartók főleg városi lakótelepen, társasházakban miért tartanak kutyát?

"gyerekek folyton sírnak a folyosón hogy éhesek"

Ez hogy jött most ide? :D

Attól függ milyen kutya. Ha kis "szoba cica" kutya az oké.

DE,nagyobb nem lakásba való.

Követlen szomszédomban egy német juhász van, szembe szomszédomban egy rottweiler. (még jó,hogy nincs több lakás egy szinten )

Felettünk egy pici "cicakutya" van , alattunk is. Elfér.

A nagy sem zavarna HA nem lenne full kutyaszőrös a lábtörlőjük ami az enyém mellett van,s nyitom az ajtót a szellő behozza a szőrt (fúj) s nem ugatna meg vonyítana mikor egyedül van.

Szerintem a kérdésed túlságosan is általánosít. Ráadásul, ahogy látom, neked nagyon nem a kutyatartással van bajod, hanem azzal, hogy a szomszédod képtelen ellátni a gyerekekeit és a kutyáit. Így persze hogy hangoskodnak!

Nem minden kutya való kisebb lakásba, de ahogy előttem is írták, megfelelő mennyiségű sétáltaltással meg lehet oldani.

Én is panellakásban lakok és van egy kicsi kutyám, 10 kg sincs. Tipikus szobakutya, ha szabadban tartanám, valószínű már elpusztult volna. Szeret bent lenni, még néha a napi három sétát is sokkallja. Amikor mozgékonyabb napja van, a nappaliban hatalmasakat játszik; neki az is nagy munka, hogy néhányszor körberohanja a szobát a játékot kergetve, hisz mivel kistermetű, elég tér van neki odabent is. 10 éves a kutyus, életében egyetlenegyszer fordult elő, hogy a folyosóra piszkított, amikor nem volt jól a pocakja. Összetakarítottam, nem volt vele gond. Sajnos az, hogy a szomszédod otthagyja, ill. hogy betegségeket kapnak el a gyerekek a kutyától, nagyon nem jó dolog, akkor azok a kutyák nem egészségesek, nincsen rájuk odafigyelve. Ez mind nemtörődömségre utal. Hiába sérültek a szomszédok, senkinek sem jó ez az állapot, sem nekik, sem a kutyusoknak.

Szomszédaidnál nyilván az értelmi állapotukra lehet fogni, hogy 28 négyzetméteren él két felnőtt, két gyerek meg három kutya.

Az éhes gyerekek sírása meg gondolom /ez válasz az előttem reagálónak/ úgy jött ide, hogy minek tart három vagy akár egy kutyát is, aki a gyerekeit se tudja etetni.

A többi ember lakásban történő kutyatartásáról meg csak az a véleményem, hogy ha ténylegesen ki tudja elégíteni a kutya mozgásigényét, valamint nem hagyja egyedül, tehát nem arról szól a kutya, hogy valaki hazavárja, hát lelke rajta.

Nekem is volt lakásba törpesnacim amikor kislány voltam. Imádtam, sokat sétáltattam, segített a magányosságomat leküzdeni. Olyan igazi társam volt. Azonban ma már nem lennék képes felnőtt fejjel beengedni egy kutyát az ágyamba, de még a fotelembe se. Annak idején pedig nagyon természetesnek tűnt.