Szégyen, ha több mint fél éve lakok egy albérletes házban, de a szomszédról még semmit nem tudok?

Szerintem nem.

Mi másfél éve lakunk a mostani albiban, a szomszédot kb ötször láttuk,köszönünk és ennyi.

Ez így a normális.

Az csak a filmekben van, hogy a szomszédok átbattyognak az új lakóhoz egy nagy kosár finom házi sütivel...

Nem szégyen, semmi rosszat nem okozol neki ezzel.

Ha ezerrel bömböltetnéd a tévét, vagy átmenne hozzá a cigifüstöd, vagy csótányokat tenyésztenél, amelyek elszöknek, akkor az ciki lenne. Ez nem.

Ha véglegesen laknál ott, sajátod lenne, akkor azért nem ártana legalább egyszer beszélni velük. És azt mindenképp az új lakónak illene kezdeményeznie. De az albérlet az más. Azért köszönni lehet nekik...

Köszönni köszönök az összes szomszédnak, utcán csak visszaköszönni van lehetőségem, mert szörnyű az arcmemóriám, viszont viszonylag könnyen felismerhető vagyok (az egyetlen huskyval a környéken) :)

Egy éve lakunk itt, nem hiszem, hogy probléma lenne.

12éve élünk itt, a szomszédoknak köszönök, nagyából tudom talán a keresztnevüket, de ennek itt vége is ^^

Amerikába divat a nagy barátkozás az új szomszédnál meg a meglévőkkel partizni.. engem különösebben nem izgatnak..

Manapság ez sokaknál van így. Egy négyemeletes házban lakom, több, mint két éve vettem ki ezt a lakást, de összesen egy szomszédom van a most itt lakók közül, akinek legalább a keresztnevét tudom (mármint azáltal, hogy ő bemutatkozott), illetve alattam laktak egy időben hárman, akik néha megkértek erre-arra, de kb. ennyi. A mellettem lévő két lakásban fogalmam sincs, hogy kik laknak például. Ha elmegyünk egymás mellett, akkor köszönünk, és ennyi.

Mondjuk soha nem is vártam el a szomszédaimtól, hogy a köszönésen kívül bármi érdeklődést mutassanak az irányomba. Mármint az tök jó lenne, ha lennének olyan szimpi szomszédaim, akikkel lehet beszélgetni, átjárni egymáshoz néha, meg ilyesmi, de ilyesmihez gyerekkoromban volt szerencsém utoljára. Ott is csak azért alakult ki ez így, mert anyu összebarátkozott két másik anyukával, akiknek a gyerekei velem egy időben születtek, és emiatt egyszerre jártak tanácsadásra is, meg babakocsit tologatni is.

De ahogy észreveszem, manapság is leginkább a kisgyerekesek barátkoznak egymással egy házon/utcán belül. Mondjuk nálunk még ez sem így alakult, mert mi meg sokat költöztünk, itt meg ráadásul gyereke sincs szinte senkinek, csak egyetemisták meg nyugdíjasok laknak itt.