Meddig mehet a tulajdonos és annak bérlői az idegeinkre, ha nem akarunk és nem is tudunk elköltözni lakásunkból?

Igaz az, hogy aki magánvállalkozóként bérel üzletet és tevékenysége nem engedély csak bejelentés köteles, annak nem lehet korlátozni a nyitvatartási idejét?

Szépségszalon üzemel a lakásunk alatt, már 15 éve. Kettes társasház vagyunk: lent üzlet, fent lakásunk. Az üzlet tulajt és bérlőket is váltott, a szépségszalon megkötés maradt, de attól kezdve pokol lett az életünk! Az állandó zajjal (csapkodás, napi 50x ajtóbevágás stb. ) megkeserítik az életünk. Néha éjjel és hétvégén is. Arra hivatkoznak, magánvállalkozók és vendég van, így akkor és addig dolgoznak, amikor akarnak. Persze csak a barátnők a "vendégek".

Ez odáig fajult, hogy birtokvédelmi ügyben a jegyző nagy nehezen hozott egy határozatot, hogy tartózkodjanak az ilyen magatartástól, és működésükkel ne zavarják a nyugalmunkat, de csak rosszabb lett a helyzet! Azóta mélynyomó is ordít a falon. Ha ablakot nyitok, felkiabálnak. Szándékos a mindennemű zaj, a provokálás, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni vagy nem törődni vele!

Az tulajt a kialakult helyzet nem érdekli. Hiába kértem tegyen valamit, az a válasz ne zaklassam! Ráadásul az Önkormányzatnál dolgozik… Gondolom ezért volt, hogy az első birtokvédelmet is csak ügyvéd segítségével tudtam véghezvinni. Újabb kérelmem elutasított a jegyző, forduljak Bírósághoz …

Az ügyvéd felkészített, hogy nagyon nehéz-adott helyzetben szinte lehetetlen visszavonatni a működési engedélyt és bizonyítási eljárást lefolytatni-, mert hát akkor ők arról hoznak tanút, amiről csak akarnak…és sosem lesz vége! Ráadásul, hogy bizonyítom az, hogy mindez állandó és zavaró, ha más szomszédunk nincs?

Felajánlottam, hogy kibérlem én az alattunk lévő üzletet, akkor nyugi lenne vagy hozzon új bérlőt a tulaj, de kinevetett. Szerinte én vagyok ideggyenge és hisztis…Lassan igaza lesz! Már az utcára sem megyek ki, mert el kell mennem az üzlet előtt... Az elmúlt egy évben vérnyomáscsökkentőt és nyugtatót írtak fel, sokat romlott a járásom, bár a háziorvosom nem érti mitől romlott az állapotom.

(Nem hinném, hogy fentről bármivel zavarjuk őket,50-es házaspár vagyunk, gyermek és állat nélkül. Férjem reggeltől-estig más városban dolgozik, de esténként vagy hétvégén már őt is megviseli a helyzet. Én gerincbetegség miatt itthon vagyok, tornáznom kellene, de elbliccelem, hogy ne zajongjak, nem ordít zene, nem porszívózom éjjel- nappal és nem járkálok kopogós cipőben – szerintem mi ezt nem is bírnánk. Sajnos! )