Olaszországba költözött embereket, akik utólag NEM sajnálják döntésüket, kicsit sem tartják elhibázottnak a költözést - ismertek ilyen embereket, családokat? Kérdem (részben) amiatt, hogy... Lásd a részletezésben!

Kérdem (bizonyos részben) amiatt, hogy rengeteg ismerősöm azt javasolja, hogy nem javasolja ma már Ausztria, vagy Franciaország, vagy például Dánia helyett (észak, illetve közép) Olaszországot megcélozni költözés tekintetében, mert nem áll sokkal jobban a gazdaságuk a miénkhez képest.

Jóformán bulldog-boldogtalan ha nem is akar teljes mértékben lebeszélni róla, de óva int, hogy akárki oda költözzön, így minket is féltenek.

A másik oldalon (a családunk esetében) pedig azok az érvek állnak, hogy hiába biztosabb megélhetés lenne Ausztria, vagy Németország, vagy bármilyen erősebb gazdaságú nyugati ország, ha egyedül az olasz az amit mindenki úgy-ahogy beszél. Németet már kevesebben, franciát, dánt, hollandot pedig egyikünk sem.

Illetve senki nem viseli közülünk a szürke és csapadékos időjárást. Ha pedig egyedül magamból indulok ki, engem sajnos igenis befolyásol a napsütés (a létező legjobb értelemben), így bár ugyan nem megélhetési, nem gazdasági szempont, de a jó érzetünkhöz igenis hozzá tenne nagymértékben egy olyan állam, amiben jóval több a napsütés; mintsem egy stabil, de igen gyakran borongós, olykor egyenesen deprimáló északibb ország. A mentalitásuk és kultúrájuk is közel áll hozzánk.

(Nem a tehetőssé válás miatt fogunk költözni - nem kergetünk hamis ábrándokat. Nem akarunk sem kúriát, vagy villát, sem fölösleges luxusautókat. Egy egyszerű közép szintű életszínvonal fenntartása a cél, illetve, hogy gyermekeinknek biztosabb jövőképről gondoskodjunk, ami valamiért ma már hazánkban egyre nehezebben megvalósítható. Így [mi] muszájból költözünk.

Kérdés, hogy mindenképpen rosszul járnánk-e?)