Budapest melyik része, kerülete a legrosszabb, hol vannak a leglepukkantabb, csövesek, drogosok, kisebbségiek?

Én még nem voltam olyan helyén a városnak, ahol ne ez lett volna a jellemző. Az egész kupleráj egy koszos teleszart hajlesztanya 😃

Hős utca amúgy éppenséggel már nem, mert lebontották a drogtanyát. Előtte voltak ott arcok, de most már csak a tek hátsó udvara az egész (végre...)

Csak a szépre emlékezem! - Minden rosszat észreveszek és idegesít! - ezek jellemzők az emberi gondolkodásra. Vagyis, minden kornak megvoltak, megvannak a napfényes és árnyas területei, pillanatai. Az aktuális világhoz, világnézethez képest alkotunk véleményt, az elmúlt időszakot pedig idealizáljuk, főként a gyermekkorunkat, ha azt átlagban kellemesen éltük meg. Ráadásul, mindenki a saját egyéni élettapasztalataiból indul ki, majd a családja, rokonai és barátai véleményeiből. Statisztikát pedig nem lehet levonni az egyes személyek alkotta véleményekből. Pl.: Ha Józsi új ingatlanba költözik, kifog egy alkoholista, hangoskodó szomszédot, majd éppen az ő autóját törik fel az utcán, akkor úgy fog gondolni arra a helyre, mint pocsék környékre, alpári szomszédokkal, rossz közbiztonsággal. Ugyanabba a házba költözik Gizi, de az épület másik felébe, távol Józsi lakásától. Az ő szomszédjában egy kedves 100 éves néni lakik az idős fiával, aki szintén nagyon barátságos, udvarias. A másik szomszédja egy fiatal pár, egy kisfiúval, akik szívesen beszélgetnek Gizivel. Reggelente beugrik a kisközértbe a ház aljában reggelit vásárolni, ahol mindig barátsággal, segítőkészen fogadják. Sőt, felfedezi, hogy egy ismert nyugdíjas színésznő, akit ő gyermekkorában nagyon kedvelt, szintén ide jár vásárolni, hiszen a szomszédos házban lakik. Megdöbbenésére nagyon közvetlen vele és barátkozóan szóba elegyedik vele. Idővel rutinná válnak ezek a társalgások. Gizi élvezi, hogy ott állnak a városi kerékpárok és rollerek a házuk előtt, így rugalmasan tudja ezeket használni, de a busz is ott áll meg a közelben. Jó hangulatba teker be, vagy utazik be a munkahelyére, ahol álmai munkáját végezheti, így hazafelé is jókedvvel megy, általában ráérősen, nézelődve, meglátva minden szépet és jót a városban. Az ő véleménye szerint, ez a környék kellemes, biztonságos, jó a közlekedés, barátságosak a szomszédok...

A lakóhelytől távol eső területeket, pedig nem csupán szubjektíven szemléljük, de felületesen és első ránézések alapján hozunk ítéletet. Ha valahol látunk egy hajléktalant, netalán drogost, akkor az a környék számunkra negatívumokkal lesz terhes, ha virágot látunk, szépen öltözött sétáló embereket, akkor pozitív élményként raktározzuk el az adott pillanat alapján.

Természetesen, vannak nagy átlagban jobb és kevésbé jó környékek, ám egyik sem zárja ki a pozitív vagy negatív szituációkat, amely befolyásolja a véleményünk alakulását. Tehát, itt a GYIK-en feltenni egy ilyen kérdést felesleges! Hiszen pár ember egyéni élettapasztalatát olvashatod csupán.

Hozzá kell tenni, egyesek a városi legendák köré építik a véleményüket. Ha nem is ismeri az adott helyet, ám sokszor hallotta a pletykákban, akkor egy idő után hajlamos elhinni. Sokan mondják, akkor biztos igaz. Pl. a Havanna lakótelep, a Józsefvárosi lakótelep, Kőbánya vagy a Hős utca egy gettó, ahol minden este lefejeznek valakit...

Kíváncsi lennék, mit szólnának a mai fiatal felnőttek, a fiatalok, a háború utáni lebombázott és a lassan évtizedek alatt javuló városra, az elhagyott épületekre, a városban működő számtalan gyárra, melyek önmagukban gettó hangulatot árasztottak. Vagy később a terjeszkedő panelházakra, lakótelepekre, a helyükön ledózerolt vidékies épületek romjaira. A lakótelepre költözve még se utak, se járdák, sem üzletek nemigen voltak. Egyensúlyozhattak a sárban, hogy eljussanak a buszhoz, ami beviszi őket a belvárosba dolgozni vagy a gyárakba. Az egyszerű, főként munkásemberekre, akik olykor melós ruhában jártak, keltek. Dohányoztak szinte bárhol, sokan az alkoholt sem vetették meg, melyet éjjel-nappal akár az utcán vagy munka közben is fogyasztottak, amíg a nyolcvanas években nem próbálta a hatalom mindezt szabályozni. Egyesek a nők után fütyültek és hangosan nyilvánítottak véleményt a látvány hatására. A nők mégsem érezték mindezt zaklatásnak, ha humorosan is fel lehetett fogni, legfeljebb éles nyelvekkel visszaszóltak.

Én 52 éves vagyok, számomra a hetvenes évektől kezdődik a nosztalgia, apám 92 éves, ő az 1930-as évektől tekint vissza jóra és rosszra egyaránt. Géplakatosként kezdtem gyárakban 18 évesen, még akkoriban végeztem, amikor 14 éves kor volt a kötelező iskolabájárás határa és így sokan nem is tanultak tovább. Egy hét gyakorlat (másodévtől gyárakban), egy hét iskola volt a menetrend. Vagyis 15 évesen már magam is megismertem a felnőttek munkás világát. (mellesleg a nyugdíjba is beleszámít a gyakorlati idő, ha majd megélem) Idővel továbbtanultam estin, irodai munkám lett, vezető is voltam, még tanultam, elértem a hobbim legyen a munkám... Sokat megélt, nagyon sokat látott ember vagyok. Minden helyzetben másképp láttam a világot, beleértve a különböző lakóhelyeimet. (Zuglóba születtem, Rákoskeresztúron vagyis csúfnevén Rákosborzasztón nőttem fel 10 emeletesben... Fiatal felnőttként laktam a Havannán is pár évig. Még akkortájt, amikor aktívan terjedt a városilegenda a helyről, mégsem láttam gettónak. Egy ideig a IX. kerületben, amelyről szintén mondtak érdekes sztorikat, de ott sem láttam durva dolgokat, a szomszédok is tiszta, kedves emberek voltak. A XI. kerültben élve a családalapítás volt a mindenünk, így pozitívumokra koncentráltunk főként, pedig negatívumok is értek minket, mint bárhol máshol. Mai napig szeretjük azt a környéket, habár már nem ott lakunk.

Éltem pár évig vidéki kisvárosban, de külföldön is, pl. Mexikó városban. Utóbbi esetében állíthatom, az amerikai akciófilmek nagyon túlzók. Nem találkoztam mexikói maffiával, nem jobban mint az itthoni NER maffiózókkal. Ott is vannak szép és kevésbé szép helyek, emberekből mindenféle, ahogy a világ minden táján.

Konklúzió: Minden hely olyan, amilyen a személy, illetve annak lelkiállapota, aki éppen nézi, aki megéli a pillanatokat. Se több, se kevesebb!