Amerikában is ugyanúgy kezet fognak az emberek amikor találkoznak, majd elköszönnek?

Nem. Elso talalkozaskor, bemutatkozaskor fognak kezet, ha mar reg lattak egymast vagy ha tudjak hogy egy ideig nem fognak talalkozni.

Napi szinten nem szokas a kezfogas.

A tengernyi szokások, illemszabályok s az életvitelbe automatikusan berögzült cselekedetek formái még egy országon belül is nagyon változatosak. De ugyanez elmondható pl. a GYK-ben a válaszokra adott reakciókra is.

Néhol ezekben olyan hatalmas - szinte szakadékszerű - a távolság (pl. az Európába délről, kényszerből települtek), hogy évszázadok sem elegendőek egy asszimilációra. S ez rengeteg félreértésre, s érthetetlen feszültségre, ellentétekre, viszálykodásokra ad okot.

A témáról részletesen évtizedekkel ezelőtt E. T. Hall írt egy könyvet: "Rejtett dimenziók" címmel.

A kézfogás inkább a német, és azzal szomszédos területre jellemző, máshol annyira nem. Elég sok országból származó emberrel találkozok, például az indiai, Bangladeshi kimondottan megtiszteltetésnek érzi, ha kezet fogsz vele, főleg, ha ő egy melós, te pedig egy mérnök vagy. Orosz, ukrán természetesnek veszi, ha kezet nyújtasz, a türkmén, meg a török, egy kicsit furcsállja, de hamar természetessé válik nála is a dolog.

Új-Zélandon csak bemutatkozáskor szokás kezet nyújtani, Viszont az Ausztráliában élő jó pár magyarral, mindig kezet fogtunk mind köszönéskor, mind távozáskor.

Szóval elég kultúra függő.