Miért nem volt szokás a 45+ generációnál 100kmrrel messzebbre menni a szülõháztól?

"Miért nem volt szokás a 45+ generációnál 100kmrrel messzebbre menni a szülõháztól?"

Ez a generáció nagyrészt még az előző rendszerben szocializálódott, arra bazírozva, hogy nemigen lesz lehetősége utazgatni, tanulni, tapasztalni, bulizni, stb. - viszont legkésőbb 25 évesen már gyereke lesz, egész életében ugyanaz az 1-2 stabil munkahelye, és összességében nagy hatással lesz az életminőségére, hogy hol kit ismer. Ennek fényében mi értelme lenne messzire kerülni a szülőföldtől?

Szerintem nem kell általánosítani. Anyám és apám 1965-ben házasodott, és a szülői háztól (mindkettőtől) 150 km-re költöztek (munka, szolgálati lakás, majd ott vettek családi házat).

Én 58 vagyok, és 100 km-re lakom a szüleimtől. A tesóm pedig 2500 km-re (ő 53 éves).

Nem mindenki anyja majma a mi korosztályunkban sem.

Ez nem igaz, amit állítasz - de tudod milyen jó dolog ilyen helyen élni?

Egy álom, tényleg, főleg egyetemistaként, amikor 4-kor kell kelned, hogy fél hétre beérj - igaz, csak 8:30-kor kezdődik az óra, de 7-kor van a következő busz, amivel 100% elkésel.

Haza dettó, egyetem melletti munkát felejtsd el, mert vagy nem érsz be dolgozni, vagy nem jutsz haza este.

Amint tudtam elhúztam onnan, előbb csak Bp-re, azóta külföld.