Illik bemutatkozni társasházban a többi lakónak?

Attol függ.... Ha vettél egy házat és ott fogsz lakni x évtizeden keresztül, akkor NAGYON ajánlatos legalább bemutatkozni.

Ha csak bérled, akkor nem kell túlidegeskedni a dolgot, ha becsongetsz akkor becsongetsz, ha nem, akkor nem. Bár a személyes véleményem, hogy a közvetlen szomszédoknak akkor is jobb bemutatkozni.

Bekopogni nem kell. Ha valakivel összefutsz és futtában bemutatkozol neki az teljesen oké.

Agyf@$zt is kapnék, ha minden boldog-boldogtalan becsöngetne és ilyen húdefontos dolgokkal zavarna.

Az emberek általában nehezen mondanak nemet a nyomulósoknak. Lehet megtesz neked szívességet, mosolyog is hozzá, de azt gondolja, miért ő cipelje a te szarodat, miért kell a szabadidejében a gyerekedre figyelnie, miért nem nézhetik családilag a tűzijátékot, mert téged ott esz a fene.

Ezek mind érdek kapcsolatok. Mindenkitől akarsz valamit. Nem a társaságukat, hanem szívességeket.

Baromian tévedsz! Csak nem gondolod, hogy becsöngetek, hogy tűzijátékot akarok nézni? Ők hívnak! Ők ajánlják fel! Merthogy nálunk még vannak emberi kapcsolatok! Nem is leszünk olyan besavanyodott maguknak valók, mint akik ezt nélkülözik!

Igen, a kapcsolatok érdekkapcsolatok. Az a dolguk. Azért megyek mással színházba, mert úgy jobban érzem magam, mint egyedül, mint ahogy a másik is. Azért beszélgetek emberekkel, mert kifejezhetem, amit gondolok, és meghallgathatom az övét, ami érdekel, és ráadásul ő is kifejezheti. Nem mindenkivel, mert aki utálatos, kellemetlenkedő és ellenszenves, azzal nem jön létre kapcsolat. Sőt, továbbmegyek:az anyának azért lesz gyereke, mert az őt boldoggá teszi. Igen, érdek. Maximum a Szent Terézek veszik ki magukat az érdekből, de valójában még ők se, mert az az ő érdekük, boldogságuk, hogy szenteskedhessenek. Az is érdek, hogy valakinek megkönnyítsem a dolgát, ha ez nem jár aránytalan kellemetlenséggel (senkinek nem fogok 200 kilót hazacipelni), mert attól én jól érzem magam. És adott esetben vissza is kaphatom, ami meg egy másik fajta érdek, megkönnyíti az életemet, és a másik kapja a Teréz anyai büszkeségérzést a maga oldaláról. Ezt hívják közösségi együttműködésnek, társadalomnak, élhető világnak.