Érdemes elmenni külföldre ha úgy érzem sose fog történni semmi jó már Magyarországon? Egyszerüen itt olyan mintha megállt volna az idő, mindenki csak sopánkodik, panaszkodik, tenni nem akar semmit.

#9: Csak még jobban megerősíttetted azt, amit eddig is gondoltunk rólad.

Ha így lenne, akkor nem másokat kérdeznél, hogy kimenj-e külföldre mosogatni.

Külföldön sincs kolbászból a kerítés.

Én értem mire utalsz. Azt tanácsolom, hogy ha van egy jó szakmád (nem kell, hogy diploma legyen), 3-5 év munkatapasztalatod és hozzá egy erős/stabil nemzetközi nyelvismereted, akkor sokat ne hezitálj, Mo-n nem lesz jobb élni a közeljövőben (NER, akksi, trollok, közpénz kicsatornázás, Hunorázás- adóság spirálok és keleti (hatalmi) érdekeltségek, maximális cinizmus, rétegfeszültség, erősödő szélsőjobb..). Mivel már éltél külföldön két dolgot tudhatsz: Nyugat Európában a keleti bevándorlókat keleti bérszínvonalon szeretik foglalkoztatni (ezt ki tudod kerülni, ha V4-es ill. Balti államok területein nézelődsz), ill. szeretik ha az adott országban elvégzel helyben valamilyen gyorstalpalós tanfolyamot, ill. beleveted magad az aktív nyelvtanulásba (is). Most, hogy a háború relevanciában a konzervatívabb, bezárkózó nemzetszoc politika trendjei felerősödtek, szinte alapfeltétel, hogy törekedj a célországodban a szockult. integrácóra. Ma Mo nemzetközi (elsősorban euroatlanti térségi) reputációja (megítélése) nem a legkedvezőbb- nem hiába megy csak a kötelező harmadkörökre protokoll útra a közt.elnök. Izlandon voltam egy kis ideig, odakint van egy nagyon összetartó magyar csapat, ugyanakkor az utóbbi időben kimondottan tartózkodnak az új kivándorlókkal való kapcsolatfelvételtől- és sokszor direkt nem is beszélnek magyarul, annak ellenére, hogy a random helyzet az egykori honfitársaikat sodorja melléjük. Ez a tendencia sok helyen megjelent, az írországi magyarok többsége pl. egyenesen félti a helyi, kisebbségi megítélésüket a magyar külpolitikára hivatkozva. De hasonló tendencia az északi és a nyugati országokban is akad. Hiába no, az egy dolog, hogy a magyar otthon még a saját anyját is elgáncsolná miközben dúl az ideológiai kulturharc, a szittya-kipcsak attitűdre egyre kevésbé vevők azok is, akik egykoron a Margit szigeten izzadták szét magukat az első csókukra vágyakozva. Aztán lehet itt kommenthuszárkodni, ezek sajnos tények amivel azok találkoznak, akik odakint élnek. Akik meg magyar bubiban szeretnek restaurált kádárizmusban élni és kifizetni a fizujuk 60%-át stadionra meg jacht kikötőre a kevesek gyarapodására, azok úgyis azt fogják neked írni, hogy húzzál el mosogatni, ha nem látod, hogy itthon bizony kolbász lehetnél majd huszárosan kifeszített aranykerítés, aztán mégis ,,nyöszörögsz". Hallgass a megérzéseidre- ha indulsz, akkor az tudod mivel jár emocionálisan, illetve anyagi tartalékokat illetően. A döntés a tied, ahogy a felelősség is, hogy milyen minőségű életet élsz- sok sikert!