Miért költözik el minden ismerősöm Debrecenből?

Én pl egy munkalehetőség miatt költöztem el, de már elég időszerű volt, és szerettem volna eljönni.

Alapvetően szerintem az én igényeimnek és elvárásaimnak mind szabadidős tevékenység, mint munka, mind ambíció mind pedig életvitel meg úgy alapból stimuláció szempontjából Debrecen nem volt kielégítő. Mondom ezt úgy, hogy a fél életemet ott éltem le, oda jártam iskolába, ott kezdtem el dolgozni, nekem elég stabil életem volt Debrecenben, jól kerestem, saját lakásom volt/van ott, több baráti társaságom is, de egyszerűen már nem éreztem ott jól magam, pedig az életem jelentős mérföldkövei kötnek oda.

Untam már azt, hogy mindig mindenhol ugyanazokat az arcokat meg embereket láttam, hogy voltak olyan péntek/szombat esték, amikor el akartunk menni szórakozni és a belvárosi helyeken is csak szállingóztak az emberek, máskor meg olyan tömeg volt, hogy megmozdulni sem lehetett, és azok is nagy része "egyetemista" buli volt.

Kultúrális kikpcsolódásra lehetőség alig van, ilyenkor nyáron talán több a program, a fesztiválok, a Nagyerdei szabadtéri színház meg mittuomén, de az év többi része elég trágya szerintem, még egy jobb MODEM kiállításon is volt, hogy az egész tárlaton egyedül voltam és kongott az egész, pedig oda azért gyakran vittek nagyon klassz tárlatokat és valahogy azt láttam, hogy nem nagyon van igény rá.

Mi pl. az ismerősökkel szerettünk eljárni jó éttermekbe vagy bárokba, azért azok is elég végesek Debrecenben (bocsánat, ha ez nagyon földtől elrugaszkodottnak tűnik, tisztában vagyok vele, hogy kiváltságos probléma, de pl mi ezt megengedhettük magunknak és már untuk, hogy van kb 3 hely, ahová szeretünk eljárni).

Arról nem beszélve, hogy - és ezt nem tudom megmagyarázni értelmesen, viszont ezt sok olyan ismerősömmel beszéltük, akik szintén eljöttek Debrecenből - hogy az a város kicsit olyan, mintha egy fekete lyuk lenne a város felett és az életkedvet is kiszívná az emberből és csak a fásultságot hagyná maga mögött. Ezt tényleg nem tudom jobban megmagyarázni, ezt én is gyakran éreztem ott, illetve nagyon sok ismerősöm is mesélte ugyanezt, miután eljöttek onnan. Sokan mondják, hogy a budapesti emberek bunkók, de én meg pont azt vettem észre személy szerint, hogy velem pl. bp-n sokkal kedvesebbek meg előzékenyebbek az emberek , Debrecenben valahogy olyan észrevehetően sok a fásult meg életunt meg rasszista meg előítéletes ember meg olyan megalkuvók, elégedetlenek és rengeteget panaszkodnak. Rendesen gyomorideggel mentem a postára vagy a kormányablakba, mert olyan rossz élményeim voltak az ott dolgozókkal, hogy bunkók, türelmetlenek meg kioktatók, hogy amikor valaki emberszámba vett vagy normálisan viselkedett, akkor az az egész napomat feldobta és ez azért nem normális, hogy attól van jó napom, hogy valaki nem passzív-agresszíven segített megújítani az útlevelem mondjuk.

És nem azt mondom, hogy pl. budapesten nincs ilyen, de - lehet hogy azért, mert több az ember itt alapvetően - sokkal ritkábban futok bele ilyenbe (nyilván a rossz emberek Budapesten meg sokkal rosszabbak, de hát valamit valamiért, nagyobb a merítés :D).

És ez amúgy meg preferenciától meg alkattól függ, vannak, akiknek az igényeit Debrecen tökéletesen kiszolgálja (enyémet is kiszolgálta nagyon sokáig pl. mikor egyetemista vagy gimnazista voltam), vagy ha még kisebb helyről jössz, akkor meg is haladja, de nekem, úgy, hogy 15 évet éltem le ott már sok újat meg sok extrát nem tudott adni, viszont igényem az meg lett volna a személyes meg professzionális fejlődésre meg arra, hogy más/több stimuláció érjen, így mikor jött a munkalehetőség én gondolkodás nélkül mentem.

Másrészt meg 30 éves vagyok, nincs családom, én azért szerettem volna magam kipróbálni máshol is, máshol élni, valahogy soha nem láttam magam olyannak, hoy egy helyen éljem le az életemet, és úgy voltam vele, hogy mikor menjek, ha pl. nem fiatalon amikor nincs családom, és a munkám is leváltható, mert őszintén szólva már ott se éreztem nagyon jól magam.

De egyébként nekem a legtöbb ismerősöm hasonló okok miatt jött el, olyan nem nagyon volt.

Ettől függetlenül nem tartom sz-r városnak Debrecent, a mai napig visszajárok és tök jól esik elmenni ottani barátokkal a kedvenc helyeinkre, de én ismerem magam, és megbántam volna, ha ott élem le az életem. Persze mondjuk még az sincs kizárva, hogy annyira megutálom Budapestet, hogy visszamegyek :D