"Házmester" típusú szomszéddal muszáj lesz összeveszni?

Fiatal pár vagyunk, egy társasházban élünk, a szüleinktől/koliból költöztünk ide. Egyikünk sem panelból/társasházból jött, így eleinte nem tudtuk, hogy itt mi a "rend" (takarítás, kuka kitolás és hasonlók). Van a házban egy kb. anyáink korabeli nő, aki kapva kapott az alkalmon, hogy mielőtt bárkitől meg tudtuk volna kérdezni, kioktatva lecsesszen minket, hogy még ezt sem tudjuk, lusták vagyunk, stb. Oké, elmondta (kioktatott), hogy mit hogyan kell, tudomásul vettük, azóta szorgalmasan csináljuk, ha épp rajtunk van a sor.

A probléma, hogy a nő azóta sem nyugodott meg. Teljesen belelovallta magát (a kezdeti egy-két hét miatt, amikor még szerencsétlenkedtünk), hogy mi képtelenek vagyunk megcsinálni a dolgunkat. Ha rajtuk van a sor pl. kitolni a kukát, akkor megcsinálja, mielőtt mi odaérnénk (hiába nem felejtettük el egyetlen alkalommal sem). Ha még délután 3-4-kor nincs kitolva a kuka, hogy másnap reggel elvigyék a kukások, akkor azt hiszi, hogy mi elfelejtettük és rohan kitolni, pedig csak később, estefelé szoktuk, hogy ne az utcára kelljen járkálni egész délután, ha mondjuk valaki kivinné a szemetet.

Ha rajtunk van a sor kitakarítani a lépcsőházat (hetente más takarít) és szerda-csütörtök körül még nincs kitakarítva, mert mondjuk hétvégén érnénk rá, akkor nagy mártírkodva ő kitakarít "helyettünk" gondolván, hogy mi biztos úgysem csinálnánk meg. Természetesen amikor találkozunk, erről szemrehányóan be is számol.

Minden egyes találkozásnál megállít és sorolja, hogy milyen lusták vagyunk, megint mit nem csináltunk meg.

Amikor elutaztunk, az anyósom jött locsolni a virágainkat. Őt is megállította a lépcsőházban és mint valami szülői értekezleten, sorolni kezdte, hogy a "gyerekek" mennyire lusták és megbízhatatlanok, semmit nem csinálnak meg. Még sértegette is, hogy biztos azért vagyunk ilyenek, mert a pároméknál "otthon így szokás".

Pedig egyáltalán nem vagyunk hülyegyerekek, az első hetektől kezdve szorgalmasan csináltunk mindent. Már amikor hagyta és nem csinálta meg helyettünk. Én eddig csak köszöntem neki és mentem volna tovább a dolgomra, ha megállított, akkor végighallgattam a sírás-rívást és szó nélkül hagytam. De már baromira zavar, hogy gyomorgörccsel kell kimennem a lépcsőházból.

Szóval az a kérdés, hogy jól látom-e, hogy erre a helyzetre csak az lesz a megoldás, ha elküldöm a p#csába?