Miért akarnak az emberek városból a falvakba költözni?

9

Mondjuk továbbra is Budapestről, tehát egy pártízezres város lehet más, bár szerencsére nem a belvárosban lakom és kerülöm is azt, ha tudom.

Én például pont épületeket és embereket nem szeretnék látni. Számomra nem ingergazdag és nem izgalmas. Nem szeretem, ha folyamatosan vadidegen emberek vannak közel, sőt, az az ideláis, ha egyetlen egy emberrel SEM találkozom gyaloglás közben. Pont ezért is szeretek túrázni és ott is akkor érzem magam elememben, ha túrázó sem jön jó sok ideig.

A természet viszont kikapcsol, jó hatással van rám, szerintem minden élőlénynek, így az embernek is az a természetes közege.

Mint mondtam, falusi barátnőmmel szoktunk sokszor lógni, beülős helyeken, hozzám jön fel, bowling, biliárd, falmászás, néha mozi. Haza tud menni, pedig a vonatról buszra száll át, ami óránként se jár sokszor.

Amúgy budapestiként nem érzem, hogy minden közel lenne, belsőbb kerület külső része és annyit utazom egy uszodáért, hétvégén patikáért, ruhaboltért, drogériáért, amennyi idő alatt bent lennék községből városban. Mondjuk itt nem kell menetrendhez alkalmazkodni, cserében minden minimum fél óra, ott kellene, cserében nem kellene fél órát járművön ülni.

Amúgy lehet, hogy a 2 fél sohasem érti meg egymást...

Azt elfogadom, hogy valami bírja a tömeget, de azt nem értem, miért igényli, hogy emberek legyenek kint. Nem beszélget velük, nem nézi őket (remélem), ugyanúgy a gondolataiba mélyedve megy. Mitől izgalmas az utca, ha ott vannak és mitől nem az, ha nincsenek?

Egyáltalán miért kell izgalmasnak lennie?

Én olyan jól elfoglalom magam a saját gondolataimmal, ha másokkal vagyok, olyan jókat dumálunk. Nekem pont a síri csend és nyugalom kell.

Oké, valaki nem gondolkozik olyan mélyen el, de minek kell neki a nyüzsgés, mitől jobb neki?

Fiatal koromban szenvedtem volna így. Minden nap mentünk valamerre. Most meg egyáltalán nem járok ki, elvagyunk a kertben és a házban. Ha zombi járvány törne ki a városban és elpusztulna, nekem fel sem tűnne :)

Munkahelyre meg bejárok, a városból vidékre.

Szerintem eléggé kor és mentalitás függő. Aki túl van a bulizós korszakán, annak valószínűleg ugyanúgy nincs már napi igénye rá mint nekem.

Szórakozni meg nyaraláson szoktunk, ha elmegyünk rokonokhoz, barátokhoz, üdülni. 30 nap már elég egy évben ebben a korban bulizásra :)

- Persze egy másik személyiség típus valószínűleg nem így van vele, a személyiség típusok fele úgy töltődik fel hogy másokhoz kapcsolódik. Nekik semennyire nem jó megoldás ez. A másik fele pedig, mint én is (INTJ), egyedül, elfoglalva magam valami számomra érdekessel.

Így én azt mondanám, személyiség típus függvénye is a dolog, nem csak életkor.

Azért költözik oda, mert ott tud/akar kertes házat venni. Mert ezt szereti.

Nyilván kitérő választ meg azért adnak, mert nem lehet értelmes választ adni az ilyen támadó jellegű kérdésekre.

Főleg amikor valaki érezhetően kifejti a "bezzeg városban" véleményét és alapvetően olyan érvekkel jön, amik csak az ő állítását támasztják alá.

Amúgy alapból mit értünk falu meg város alatt?

Vannak városaink, ahol az égvilágon semmi élet nincsen, míg vannak falvak a világvégén és nagyvárosok mellett is egy köpésre.

Nyíregyházán ahol laktam rész, bár jogilag a város része, régen sokkal inkább volt egy kis falu. Mostanra meg leginkább egy kis kertvárosi hatása van. Annyian kiköltöztek.

Csendes, nyugis, nincs se kisebbség se semmi, viszont a belváros busszal 20-30 perc, kocsival meg 10 perc.

Vagy például most Kőbánya egyik paneltelepén lakom.

Na itt aztán se élet se semmi. Boltok vannak és ennyi. Konkrétan este 8-tól megáll az élet, nem látsz embert az utcán. Bár sokat napközben sem.

A környéken semmi érdemleges nincsen. Ha ismerősökkel akarunk szórakozni, iszogatni akkor a belváros tömegközlekedéssel közel 1 óra.

Budapest nagy részén konkrétan semmi nincsen. Ahol meg van, ott nyilván drága is az ingatlan.

én se tudom megérteni, de el kell fogadni, hogy különbözőek vagyunk.

gyereket sosem akartam, és így 30on túl alig várom, hogy el tudjak menni egy nagyobb városba ebből a pár ezres koszfészekből. gyerekként jó volt itt felnőni, felnőttként nekem borzalom.

Itt is azok érzik jól magukat, akiknek gyerekük van, és nem vágynak másra, mint a kertben bohóckodni egész hétvégéket meg gyereket sétáltatni.

Viszont tényleg semmi sincs.

A kertvárosi részen lassan bolt sem marad, nincs mozi, vagy legalább egy hely, ahol összegyűlnek az emberek. Egyetlen előnye van: a rohadt hosszú bicikliút 2 város között, és nagyjából ennyi. Igazából még sétálni sem lehet igazán, ezért is ülök biciklire, aztán ki a városból.

a fősuli alatt Bpn laktam, na az meg a másik véglet, ott sem laknék soha. Nyüzsgés, kosz, zaj.

#16

Életem egyik legrosszabb és legfurább élménye volt az a 6 hónap amit ott töltöttem.

Pont az jut eszembe róla, mint amit a True Detective be mond Rust, hogy olyan mint valakinek az emléke egy városról ami halványul.

Rendesen befordultam annak idején Kőbányán.

Rájuk rogyott az OTP, és nem akarnak a barátokkal szembeni versenyben lemaradni.

Vagy mert a faterja, anyja is abban élt, így a h*e hagyományokat követi a majma.