Kérdezni szeretném hogy mennyire van jogom szólni a felettem lévőnek?

Jó lenne persze, ha kertesbe tudnának költözni... nade sajnos a beteg gyereket nevelő családok nem a leggazdagabbak :-( Ez nem udvariatlanság, hanem kényszerhelyzet.

A kérdezőnek sajnos a legtöbb, amit javasolni tudok, egy pár füldugó.

ha anyuka sem százas, akkor hogy oldaná meg?

egy beteget megfélemlítéssel sem fogsz tudni lecsendesíteni.nem értem, hogy aki ilyeneket ír, az hogy gondolja, hogy ez hat?

#10

"mennyi okos ember van itt. mi változik, ha rendőrt hív, vagy jelenti? meggyógyul a gyerek? ez nem olyan, hogy szólsz és akkor csendben lesz"

Akkor majd "Anyuka" elvégez egy terápiás képzést, vagy szakember segítségét kéri, hogy tudjon kultúráltan együttélni egy társasház többi lakójával, vagy fogja a citromfű / mák / levendula teát (vagy két szem xanaxot) aztán leszedálja az örjöngő gyerekét.

Ki lehet vonulni tanyára, nem kötelező társasházba ordibálni, van házirend stb amit a közösség megszavazott!

Be kéne tartani, gyámügy vagy betegség ide vagy oda!

Aki beteg, menjen szanatóriumba aztán kezeltesse magát!

"egy beteget megfélemlítéssel sem fogsz tudni lecsendesíteni.nem értem, hogy aki ilyeneket ír, az hogy gondolja, hogy ez hat?"

Csöveseknél is működik, annyira nem betegek!

Szörnyű hogy egyesekbe mennyi empátia szorult csak!

Én átérzem a kérdező problémáját,mert önhibáján kívül zavarják meg a nyugalmát és nem tud pihenni.Teljesen jogos a felháborodása.

De azért durva dolog lehet ám ha az ember gyereke ilyen betegséggel küzd,és gyakorlatilag 0-24 es felügyeletet igényel! Egy nőről,egy anyáról van szó.Nem lehet leányálom amit át kell élnie nap mint nap! Szóval megvan neki a maga baja,és így is totál el van lehetetlenítve az élete.Nem lecsúszott alak,nem cseszte el az életét,nem egy lusta munkakerülő,hanem valószínű csak ezt dobta neki az élet! És szerintem senki nem kívánna magának olyan életet,mint amit ő kénytelen élni,és látni a saját gyerekét ilyen helyzetben!

Talán amiben hibázik az az,hogy a kérdező valóban jogosan kéri számon és jogosan várná el hogy pihenhessen.Ahelyett hogy ellenséges hangnemet venne fel kezelhette volna normálisan is a kérdező kérését, és legalább bármi jelét mutatná az együttműködésre,hogy próbál megtenni mindent a csend a nyugalom és a békesség jegyében.Szerintem neki sem hiányozna pluszba egy ügy.

Egyébként, meg gyámügyről annyit, hogy páran birtokvédelmet kérnek a lakók az önkormányzatnál, meg a jegyző is odaszól a gyámügynek aztán elviszik onnan a gyereket és bentlakásos gondozóba kerül.

Talán ez lenne a tartós megoldás, nem az "empátia", meg a "tűrés", hanem a szakszerű segítség!

Nekem kettőnautista gyermekem is van. Az elsővel panelben éltünk,a másodikkal társasházban. Soha nem volt rájuk panasz hangoskodás miatt. De bármi volt,mindig tisztelettel beszéltem a szomszédokkal,és segítőkész voltam abban,hogy ne zavarjuk őket. Igenis meg lehet egy autistát tanítani arra,hogy mit szabad,és mit nem. Sőt,fontos is nekik,hogy ezt megtanulják. Mi lesz így vele,ha az anyja már nem lesz? A gyámügy pedig biztos nem ad ilyen papírt. Az a gyerek érdekeit nézi. Az hol a gyerek érdeke,hogy állatként viselkedhet,mert ő beteg,és az anyja szerint megteheti?

Nehéz,igen,de nem lehetetlen azt a gyereket rendre tanítani.