A budapestiek egy jó része miért "vidéki"-ezi le a nem a fővárosban élő embereket?

Mert így használjuk a kifejezést. Ami nem Budapest, az vidék. Ebben nincs semmi lenézés, én szeretek vidéken lenni/lakni (vidéki egyetemet választottam a fővárosi helyett)

Barátok között sokszor vidékezünk mindent, ami nem Budapest, így Budakalászt is például. Akik a belvárosban laknak, ők pedig a külvárost is vidékezik. De ez már csak ilyen baráti ugratás.

És a "vidéki" nem egyenlő a "falusi" kifejezéssel. (Bár szerintem abban sincs semmi lenézés.) Annyit jelent, hogy nem fővárosi. Igen, Debrecen és Szeged stb is vidék. Legalábbis a budapestiek szóhasználatában biztosan.

megyeszékhelyen jártam a középsulit. Semmilyen szabadidős lehetőséget nem adott nekem a város. Később munkalehetőséget se találtam. Annyi volt a különbség a kisvárosokhoz képest hogy több autó járt. Feljöttem Pestre, eljárok egy nekem való sport egyeseületbe, részt tudok venni találkozókon/rendezvényeken, amik beleesnek az érdeklődési körömbe, (mert vannak!!). Tudtam nyelvtanfolyamra járni, igaz hogy itt minden drágább, de legalább indult olyan csoport amit Szekszárdon hiába kerestem. Amióta feljöttem, mindig van munkám. Volt hogy váltanom kellett, de hamar találtam újat. Nem kell attól félnem hogy csak a szalag mellett várnak tárt karokkal.

Ez csak egy tapasztalat, de régi barátok, akik nem jöttek (még) a fővárosba, ugyanezt tapasztalják. Se szabadidő se munka lehetőség nincs otthon. Ez nekem erősen azt jelenti hogy vidék az, ahonnan jöttem, sajnos nem jó értelemben.

Budapesten éltem 33 éves koromig ,aztán Egerben mostanáig. Sztem óriási különbség nincs alapvetően az emberek mentalitásában, gondolkozásában attól függően,hogy ki pesti, vagy vidéki, vagy falusi.

Sokkal kisebbek a különbségek, mint ami a valóság, tehát amikor a pestiekre mondják, hogy fenn hordják az orrukat, az pont igaz itt is a helyiekre, csak nem veszik észre.

A valódi különbség, ami már tényleg nagy lehet sztem Magyarország és mondjuk a nyugati országok polgárainak mentalitásában van. Ez nálunk a nagyon erős társadalmi elvárások és skatulyák miatt, ahol mindnekinek megvan a maga helye, mint a kasztrendszerben nem tud számottevő különbségeket eredményezni akármerre is élsz.

Nyugatabbra jóval nyitottabbak a társadalmak és az egyénnek jóval nagyobb szabadságfoka van meghatározni önmagát és toleránsabbak is az emberek egymással elfogadóbbak,ha elütsz az átlagtól valamiért, mert ott vtudják, hogy az egyén szabdságofoka boldogabb és hatékonyabb országot eredményez.

Nálunk,ha valaki kilóg, öltözködésben,viselkedésben,életvitelben azt általában furcsán nézik. Van egy elvárás és oda helyeznek el és ez megy mindehol. Budapesten sem éreztem nagyobb elfogadást ebben az értelemben.

Tehát itt nemigen van joga senkinek többre tartania magát, vagy másokat lenézni annyira egyformák az emberek függetlenül lakhelytől.

A városi emberek ugyanúgy pletykálnak, méregetik a másikat, mint vidéken, vagy éppúgy átnéznek,átlépnek rajtad a videékiek, mint ami jellemző a fővárosban.

Falun, kisebb településen még nem laktam. Elvileg ott lehet, hogy kialakulhat egy összetartó közösség, ami többé kevésbé mentes ezektől a kissé idejétmúlt társadalmi reflexektől.

Alapvetően a magyarok elég bizalmatlanok egymással szemben és sztem ez nem túl jó. így is lehet élni,de ezzel az emberek be is zárkóznak a saját világukba és kevesebbet fognak tudni az őt körűlvevő világról, emberekről csak felszínesen.