Titeket feszélyez, ha környékbeliekkel kell találkoznotok buszmegállóban hazafelé?

Nem, köszönök nekik és hello... 🤷‍♀️

Igen, sajnos nem tudok mit kezdeni a "látásból ismerem" emberekkel. Úgy érzem köszönnöm kéne, ugyanakkor nem akarok kínos helyzetet, ha ő mégse ismer fel, de azt sem, hogy bunkónak gondoljon, amiért nem köszönök. Plusz nekem a köszönés amúgy is mindig is stresszes volt (olyanokkal akiket nem ismerek jól), sose tudom hogyan kéne köszönnöm, tegez, nem tegez, minden furcsán hangzik a fejemben és ha ki is nyögök valamit az általában olyan halk lesz, hogy alig hallja akinek céloztam...Szóval ja nem a kedvencem, arról nem is beszélve, hogy mi van ha beszélgetést kezdeményez, az még kínosabb szituáció:D Szívesen lennék olyan ember, akinek ez nem okoz gondot, de sajnos nem vagyok olyan, így marad az, hogy bárhová megyek füles be, könyv elő. Így jó esetben észre sem veszek másokat, ha meg mégis, akkor érthető, hogy miért "nem vettem észre" őket.:D

Nem, miért feszélyezne? Biccentek és kész.

Nem, szimplán nem érdekelnek. Amikor megyek megnézni a szüleimet, az átszállós városban szoktam látni helybelieket a buszmegben. Van hogy felismernek, akkor köszönök nekik. Kérdezősködni nem nagyon szoktak, csak bámulnak. Ha van egy-egy kíváncsiskodó, akkor max válaszolok az első kérdésére szűkszavúan (még mindig tanulsz? még mindig Db-ben laksz? férjhez mentél már? - hármas valamelyike szokott lenni) aztán láthatóan mással kezdek foglalkozni. Így is visszahallja anyám általában a boltban, hogy láttak a buszmegben és a legutóbbinál épp arról pletykáltak hogy még mindig milyen vékony vagyok :D szóval oka van annak hogy nem mondok nekik semmit, nem akarom hogy nagyítva és színezve tudja utána az egész község. Így is tudnak extrém dolgokat terjeszteni hogy csak látnak ott állni a megállóban.

Nem, úgysem foglalkozunk egymással a köszönésen kívül.