Olyan utcában lakni, ahol csak minden harmadik oszlopon van utcai lámpa?

Igazából annyi a sztori röviden-tömören, hogy elegünk lett: az 5-10 évvel ezelőtt még nyugodt, tényleg vidékies levegőjű városrészből lassan lakótelep lesz. Minden négyzetmétert társas-, iker- és sorházakkal építenek be. Mi is pár hónapja kaptunk öt új szomszédot a megboldogult Magdi néni helyére (nyugodjék békében), egy telekre... Az eddig napfényes teraszunknak, ahonnan a legszebb naplementéket nézhettük nyaranta, lőttek: a szomszéd sorház minimalista fehér fala lett a "csodás" kilátás. Nem beszélve arról, hogy az emeletről tökéletesen átlátnak hozzánk. Többek között ezért nem bírjuk itt, vidéki faluba vágyunk már egy ideje.

Hogy miért Újszentmargita? Egyrészt azért, mert imádjuk az Alföldet, a keleti országrészt és az itteni falvak hangulatát. Másrészt pedig adta magát a szűkebb környék, hogy Nyíregyháza közel legyen meló miatt, illetve Debrecenben laknak unokatestvéremék, akikkel sokszor összejárunk és jóban vagyunk. Sok hajdú-bihari és szabolcs-szatmár-beregi falvat megnéztünk személyesen is a közelmúltban, de ez tetszett meg a legjobban: egyszerűen megfogott a hangulata, a környék, az emberek kedvessége. Legfontosabb szempont a biztonság, a helyiek szerint ebben nem lesz csalódás, na meg már látszatra is rendezett képet mutat a falu. Kálmánháza volt a másik nagy esélyes, sokat dilemmáztunk, de végül ez lett a győztes :D