Néhány embernek hogy van fiatalon (25-35 év) is saját belvárosi lakása?

Én, a poronty, örököltem. Jó, mondjuk ez a lakás nem belvárosi. De még BKV-val is alig húsz percen belül elérhető onnan a belváros. Röviden ez történt. Most lassan el tudok költözni édesanyámtól, és elkezdtem újítgatni, rendbe rakosgatni a lakást. Tervben van egy ablakcsere (imádság tartja), elektromos hálózat teljes cseréje (tömör alu tekerve van tömör rézzel, meg hasonló finomságok).

Később szeretnék új bútorokat, mert most csak több évtizedes, dohos szekrények vannak csak ott.

Úgyhogy igyekszem én is hozzátenni ehhez valamit.

F

14. Ezekért a lakásokért valaki megdolgozott, ne irigyeld, hanem dolgozz meg inkább te is érte.

Pofám leszakadt, hogy mikor meghalt a nagyapám és az örökségből lakást vettünk, akkor is csak azt látta mindenki, hogy így könnyű. Abba alig gondolt bele valaki, hogy ezért egy ember egy életen át dolgozott + meg kellett, hogy haljon, csak jártatták az ostoba szájukat, hasonló dumákkal :)

Aki így van vele, menjen aztán kérje számon a saját nagyszüleit, szüleit, hogy miért nem haltak még meg, mert örökölni akartok ti is.

Fú de feltudtok b@szni.

Hat egyszeruen a jobb anyagi helyzetben levo csaladokban vesznek, adnak egy lakast a gyereknek es kesz. Ahol pedig erre nincs lehetoseg ott kb 40-50 eves korara eletfogytig tarto adosaggal sikerul nagynehezen lakashoz jutni.

Volt egy osztalytarsam, akinek 16 evesen mar harom lakasa volt, es az volt a poen hogy kb 2 havonta masikban lakott es neha a szuloknel.