Lakàs vagy kertes hàz?

Nő vagyok. Csak azzal a feltétellel költöznék kertes házba hogy én ott egy fűszálat nem teszek keresztbe, mert ő akarta, nem én. Vagy ő tartja rendben a kertet vagy fizet valakinek.

Gondolom így már nem ragaszkodna hozzá annyira.

Én messzemenőkig lakás párti vagyok. Nekem az olyan kompakt, becsukom az ajtót, addig tart a lakás, a vele való feladat.

Bp. agglomerációban élek (ide jöttem férjhez), férjemnek nagy családi háza van. Bevallom, én kint semmit nem csinálok, ő megcsinál mindent, minden mindig szép, imádja. Én nem szeretek kint semmit csinálni, nekem az nyűg, feladat, felesleges időtöltés. Ha egyedül lennék, lakásba költöznék.

Szia!

Én is kertes házban nőttem fel és a férjem is. ( én 23 , ő 32 éves) .

Viszont az élet először úgy adta, hogy panel lakásban éltünk 2,5 évet és a közös kislányunkat is oda vittük haza a kórházból születése után , aki 1 évig még ott élt. Teszem hozzá , hogy nem volt kis lakás, viszont nagyon szerettünk volna kertes házba költözni, mind azért, mert mindketten ott nőttünk fel és mindazért , mert így a kislányunkat is biztonságosabb környezetben tudhatunk, mint egy panel lakásban, ahol alkalmazkodni kell a szomszédok igényéhez is. ( nálunk volt olyan , hogy délután 2kor nem lehetett a falba fúrni 1 lyukat.) Azért azzal is kell számolni, hogy egy kisbaba hangos és hangosan is játszik stb..

Azért pártolok egy kertes ház mellett, és még tudnék felsorolni egy jó pár okot mellette, mert néha nekünk is jót tesz az, hogy ha az egyikőnk feszültebb, akkor kimegy ..én kertészkedek , a férjem meg ha a munkahely miatt felszültebb (tűzoltó..) akkor tud barkácsolni egy picit a garázsban , de ezek mellett a kislányunk is szabadon biciklizhet, motorozhat az udvaron , nem kell folyamatosan rászólni, hogy lassabban ..vigyázz..kocsi... szabadon szaladgálhat és ha épp nem akarunk csevegni az alsó szomszédunkkal , akkor nem kell kellemetlenül éreznünk magunkat , mert nem zavar minket senki. Ha tehetitek , inkább keresettek egy közös családi házat.

Csatlakozom a 2-hez és a 4-hez.

Nálam a lakás a favorit!... mióta kertes házban élek.:(

(Remélem már nem sokáig!)

Nálunk hasonló volt a helyzet. A párom nőtt fel kertes házban, én csak lakásban éltem addig.

Az összeköltözésünk kezdetén anyagi okokból lakásba mentünk (lakóparkba, ráadásul), és mindketten éreztük, hogy a kertes ház inkább való nekünk.

Ez öt éve valósággá vált, és egyáltalán nem bántuk meg. Bár tény, hogy néha több a munka a kerttel (pedig nem nagy), mint én azt szeretném. De az is igaz, hogy miután rávettem magamat a kinti munkára, nagyon jólesik csinálni.

Mi kertes házban állatokkal nőttünk fel.

Mindketten kertes házba vágyunk,ami jövőhét pénteken válik valóra.már lázas pakolásban vagyunk és alig várjuk h elhuzzunk innen.

Egyrészröl nekem sosem volt büdös a kerti munka mert igy nöttem fel.Mentem gyomlálni,ültetni,csirkét etetni😀fát hordtam be télen stb...

Mindenképp szerettünk volna udvart ami teljesült is egy hatalmas 1300 négyzetméteres telekkel,tele gyümölcsfákkal😀tudom sok melo lesz vele de alig várjuk.

A hatalmas probléma nálunk a zajok,most már 2. olyan társasházban élünk ahol a hangszigetelés nulla,megmaradni a lakásban nem lehet.

Ma is az állandó trappolást,ajto csapkodást hallgatjuk,fél órája az alattunk levők nemi életüket éltek,nah ezek nem fognak hiányozni.

Olyan jó lesz a péntek,végre csendben alszunk el és nem a szomszéd pofájára vagy nem arra riadunk éjjel h izombol bek.rják az ablakot.

Még várni akartunk pár évet de nem birtuk idegileg már,igy babaprojekt halasztva lett,2 állásban dolgozunk egy ideje igy sikerült egy hàzat venni most.

Aztán belakjuk és jöhet a baba,aki akkor játszik amikor akar,akkor rohangál amikor akar.Nem kell szabályoznom a gyereket es balhézni a szomszédokkal a zaj miatt.Ez is fontos szempont.