Milyen Budapesten élni?

Nem vagyok Pesti de ismerve a város szerkezetét én nagyon nem szeretnék ott élni.

A belvárosba egyértelmű gondolom, hogy miért nem a külső lakóhelyövből meg minden hétköznap hajnali 3-4-kor kelni kellene, hogy beérjek munkába a dugók miatt.

Persze egy olyan embernek aki szereti a nyüzsgést maga körül, bulizósabb fajta és aktív életet él kiváló választás Budapest de így mindent összevetve nekem nem érné meg az a plusz 30 ezer forint amennyivel többet keresnék ott mint itt egy csendes Szabolcs megyei kisvárosban.

De nyilván ez szubjektív dolog.

Budapest óriási. Egész más élmény a belváros közepén egy gangos házban, Kőbányán egy lakótelepen, vagy Soroksáron családi házban élni.

Jelenleg az aggloban élek, családi házban, Bp határa 15 perc séta. Nekem így tökéletes.

Környéktől függ. Én Buda belső részén nőttem fel, a közlekedés szempontjából kiváló, de parkos, nívós részén. Nem mentem messzire, most Óbuda belső részén élek. Soha nem cserélném másra. Csönd van, nyugalom, 10 perc alatt ki lehet jutni az erdőbe és 20 perc alatt Pest belvárosába. Semmit nem érzek abból, amit mások itt hátrányként említenek. Aki 8. kerületi balhézós betondzsungelben él vagy Csepelről ingázik (egy időben jártam arra dolgozni, néha volt bennem félelem), annak bizony lehet sok...

Számomra még fontos, hogy közel legyek, de mégis távol, mert a munkába járás ideje nagyon nem mindegy (ez nekem jelenleg gyalog 10 perc szintén).

Ha nem kell alapértelmezetten bejárnom dolgozni, valószínűleg Budakeszit, Piliscsabát (vagy a környező települései valamelyikét) választanám csak ehelyett, messzebb nem mennék.

Én itt nőttem fel 3 éves korom óta. Kb 16 éves koromig volt nyaralónk, a nyarakat ott töltöttem.

Nem szeretem Budapestet.

Brutálisan nagy embermennyiséget kell elviselni, ami feladja a leckét és szerintem amúgy totál nem természetes az emberi idegrendszer, lélek számára (sem).

Igazából csak a belső részekre, a Nagykörút közelére és azon belül igaz, hogy mindenféle szolgáltatás, kajálda, kocsma van és minden közel van. Itt viszont felvesz az ember egy görkorit, akkor a tömeg sodorja, nem kell megmozdulni se. A járdán nincs az embernek intim szférája. Még munkanap napközben sem.

Én kijjebb lakom, itt nincs tömegnyomor, cserében nincs is minden közel és a nyitvatartások se különbek, mint anno a községben, ahol a nyarakat töltöttem.

Sok, önmagában hangulatos kertvárosi rész van Budapesten, de zömmel ugyanannyi idő bejutni a belvárosba, mint az agglomerációból plusz mégiscsak egy hatalmas város, általában nem lehet kimenni a határba vagy az erdőbe sétálni, pl kutyával.

A tömegközlekedés sokszor irtó zsúfolt és nagyon lassú. Jó, a lassúság sajnos vele jár, nem lehet a 4-es 6-os, a fonódó vagy az 1-es villamos olyan, mint a Budapest-Vác-Szob zónázó. Meg kell állni 500 méterenként. Én értem, a nagyváros sajátja. De ettől még lassú, bicajjal lekörözhető, de van, ahol akár gyalog is. Bosszantó, amikor 10 kilométer 50-60 perc tömegközlekedéssel. Az ember munkahelye pedig lazán van 10 kilométerre. De akár a sulija is.

Nem szeretek lakásban lakni, kevés növényem lehet csak, körülöttem is kevés a zöld és nincs hova kiülni a szabadba (csak egy faroknyi, nagyon meleg és nagyon zajos erkély).

Én II kerületben élek, ez tökéletes, de olyan, mintha nem is Budapesten élnék, szinte soha nem megyek le (Rozsadomb teteje), nagyritkán tomegkozlekedem, a Pesti oldal kocsmai pedig évente egyszer, így egész más. Nem sznobságból, csak simán itt minden megvan. Bolt, csend, nyugalom, semmi másra nem vágyom.

Régen, amikor 11 kerületben éltem, akkor zaj volt, villamos közel, közlekedni könnyű.

Ugy mondanám, amikor rossz és zajos helyen éltem, akkor ellensúlyoztam azzal, hogy nagyszerű barátokat találtam, jó helyen dolgoztam. Amikor szuper, csendes helyen élek, akkor már élvezem az egyedüllétet is és csak a simán vagyok érzést, nincs szükségem semmi bulikára.

Szóval szerintem mindenhol meg lehet találni a boldogulást, csak néha mással kell kompenzálni (most nem a piara, drogra gondolok).