Lehet bajom, ha névtelenül, nem nevezve senkit nevén kitennék valami a bejárati ajtó melletti parafa táblára?

Nem lesz semmi bajod de nem is érsz el vele semmit szerintem. Én egy nagyon kedvesen megfogalmazott (tényleg) levelet tettem ki egyszer egy lakónál a hajnalig üvöltő TV-je miatt. Nem érdekelte, helyette elkezdett nálam hallgatózni délután.

De, csinálni fogják, mégis mit vársz egy kokerófamíliától? Ezek sose fognak megváltozni, hiába várod a csodát. Az a gyerek meg ahogy idősödik majd, úgy lesz egyre rosszabb.

Nem lesz bajod, de hatástalan lesz. Gyermekvédelemnél kell névtelenül felnyomni őket. Ha kiemelik a gyereket, könnyebb lesz kirakni is őket.

Birtokvédelmi eljárás, aztán majd kirakja őket a tulaj

Én ugyanezt csináltam, csak 10 emeletes panelban voltam legfelül és idegbeteg, ordenáré módon üvöltöző harmincas pár lakott alattam 2 kislánnyal. Kivételesen nem cigányok voltak. Egyszerűen nem hittem el, hogy ez rajtam kívül senkit nem zavar, mindenki szó nélkül tűrte a műsort, még a mellettük lakó szomszédaik is. Lapítottak, meg még jópofiztak is velük, mintha minden rendben lenne. Én meg naponta kaptam agybajt, mikor artikulátlanul üvöltöttek, a két kicsit elhordták mindennek (a legalpáribb stílusban), dübörögtek, csapkodták az ajtókat, a két gyerek meg, milyen meglepő, szinte egyfolytában sírt, hisztizett, vinnyogott. Munka miatt korán kellett kelnem, úgyhogy egy idő után nagyon megelégeltem, hogy soha nincsenek nyugodt estéim. Tűrőképességem végső határán bedobtam egy hasonló irományt a postaládájukba, hátha kapcsolnak, hogy nagyon nem oké, amit művelnek. Mivel azonban végtelenül primitívek voltak, nemhogy elszégyellték volna magukat, ugyanúgy ment tovább a műsor, sőt... Szóval nem jártam sikerrel. Megpróbálhattam volna persze személyesen is beszélni velük, de van egy bizonyos fajta, akivel nem lehet szót érteni. Na, ők pont ahhoz a fajtához tartoztak sajnos. Végül nem maradt más hátra, elköltöztem. Jó döntés volt.