Milyen faluban élni Budapest után?

Sajnos én érdemben nem tudok hozzászólni a kérdésedhez, de hasonló problémával küzdök én is.

Gyerekként apumnál sokat voltam falun, aztán éltem külföldön, nagyvárosban most pedig egy sima mezei kisvárosban élek. Azonban azt érzem, hogy el szeretnék menni falura. Szeretem a csöndet, a tiszta csillagos eget, a nyugalmat, azt hogy nem kell szoronganom egy kis teren stb.

De mégis tudom, hogy kb mindenki lenézi azokat, akik falun élnek és akárkinek elmondom az ötletemet, látom, hogy húzzák a szájukat. És tudom,hogy nem kellene más véleményére adnom, de iszonyatosan frusztrál.

A másik, hogy szeretem, hogy itt a városban van bolt, de kb ez az egyetlen előnye számomra. Ruhát amúgy is netről rendelek, éttermekbe nem járok stb. Plusz ha van autód, városban is kb autóval mész mindenhová és faluról eljutni egy városba sem egy nagy valami...

Nagyon nehéz kérdés szerintem. Én pl. ha elmegyek pestre, olyan koszosnak érzem magam utána, hogy arra nincs kifejezés. Hazajövetel után még az arcbőrömet is leradírozom, mert úgy érzem, hogy a por mindenhova beitta magát. Szóval tudom, hogy miről beszélsz.

Talán összességében azt mondanám, hogyha van autód, megoldott a közlekedésed akkor egy falun sokkal boldogabb életed lehet. Nem tudom, hogy vannak-e most barátaid, akiket ott hagynál Pesten, nekem itt sajnos nincsen, szóval ez sem fog vissza.

Valóban, te magad leírtad. Mindenkinek másfajta ingerek kellenek. Van aki a nyüzsgést szereti, van aki a nyugalmat. Van akit a fűnyírás és a flexelés zaja zavar, van, akit meg az, hogy minden áthallatszódik a panelból. Van, aki madárcsicsergésre szeret ébredni, mást meg zavar a kakas kukorékolása. Van aki a benzinbűztől és a vizeletszagtól undorodik, más meg az állatok szagát és a trágyaszagot nem bírja.

Mindenki megtalálhatja a maga igényeit. De azt mindenki magának tudja eldönteni, nem helyette más.

2

Ki nem sz@rja le, hogy másnak mi a véleménye e téren, amikor az számít kizárólag, hogy te boldog legyél;)

Ma már Budapest csak tahópest s nem olyan, mint 20-40 évvel ezelőtt s az emberek sem.Jelenleg csak megélhetési szempontból ér valamit, amúgy egy csinosított pöcegödör gyakorlatilag.

A napi robot után a sok birka elmegy fitnessezni, majd a kis kalitkájába, amit lakásnak nevez s döglik fizetve ezt meg...a kényelemnek élnek...ez meg az ő dolguk.

Falun s télen reggel kimész havat lapátolni, másnap kitolod a kukát, máskor sövényt vágsz, ráköszönsz szomszédra s leültök egy kupicára meg néhány szóra, aztán mindenki vágja a kertjében a füvet, este meg bográcsoztok egyet:)

Tényleg kérdés, hol jó? :))))

7-es,előtted kommentelő vagyok. Mi XXI.ker.-ben vagyunk,Szent Imre térnél. Az ablakaink belső udvarra néznek(parkosított), de ugye.. 😁 az utca. Itt van nagyon közel a Csepel művek,onnan olyan adag port kapunk,majd meghalunk. Oda a művek területére betelepítettek nagyon fura embereket,akiktől félek,mert kiabálnak,belekötnek az emberbe.

Párom Csepelhez ragaszkodik,az én szívem csendesebb környéket kíván,nem hallom a madárcsicsergést, a természet hangját,csak az autókat,a szirénázást. Egyre többször megfordul a fejemben a menekülés,én már 31 éves,vidéki nőként jöttem ide fel,öreg voltam már ehhez,nem ebben nőttem fel,nem is tudom megszokni,pedig már 7 éve kínzom magam ezzel. Párom vidéken nem szeretett lenni,nekem meg ez bűntetés. Itthonrol dolgozom,egész nap az 52 nm-es börtönömben vagyok. Ha eltudok vele menni melózni(sofőr) és kis településeken megyünk,vagy települések között olyan utakon ahol a fák körbefogják alagútszerűen az utat,könnyezik a szemem olyan gyönyörű és boldog vagyok,mert az az enyém,az vagyok én. Nem tudom meddig bírom még itt,de hogy soha nem fogom megszokni,az biztos.