Más is van ezzel így? Érzi még úgy valaki, hogy az otthona nem is az otthona?

Az otthonodat te/ti alakítjátok otthonná, akár albérlet, akár saját.

Ha törekszel a harmóniára, békére, szeretetre, előbb utóbb pár hét/=pár hónap megszokás után azzá válik.

Ez nem anyagiaktól függ. Tőled, és a társadtól. De a motor: a nő-mindig, akárki akármit is mond.

Én egy nagyon régi, leharcolt vályogházban nőttem fel, amit úgy-ahogy rendben tartottunk, de soha nem volt pénz rendesen megcsinálni. Külön szobám már csak felnőtt koromban lett, de akkor már nem tudtam kihasználni. Soha nem éreztem magam otthon és azt, hogy mennyire szeretek ott lakni. Bár valószínűleg ehhez hozzátartozott az is, hogy a szüleim kapcsolata nagyon rossz volt.

Azóta már költöztem egy párszor, volt közötte lerobbant magánház, új sorház, belvárosi téglaház, stb., de még soha nem találtam meg azt az érzést, hogy na most otthon vagyok, ez volt mindig a vágyam. Ahogy egy kicsit lakályosabbá teszem az otthonom, folyton elvágyom máshová és az a vége, hogy költözöm. Soha sehol nem találom a belső békét, talán most itt a legutolsó helyen a leginkább érzem, de már innen is elvágyom.

Szóval megértelek, bár valami azt súgja, hogy az igazi otthon a lakóktól válik igazivá.

Nekem soha nem volt igazi otthonom.

Gyerekként az "apám háza" volt amiben felnőttem. Alkoholista apám naponta mondta, hogy örüljünk, hogy nem dob az utcára minket mert ez az ő háza meg nekünk soha nem lesz ilyen szép házunk mint neki.

Amint tudtam elhúztam onnan, aztán sok évig laktam kollégiumban, albérletben szobatárssal, majd lakótárssal de már saját szobában.

Most egyedül vagyok szerencsére albérletben mert nincs éppen lakótársam, de alapból az albérlet sem az az "otthon" érzés, hiszen nem az enyém.

Amúgy nyilván nem mindegy, hogy másokkal laksz, főleg ha olyanokkal akikkel nem akarsz az rányomja a bélyegét az életedre.

Nyilván maga az albérlet sem mindegy. Jelenlegi kis szobámban az előző lakó egy 10+ éve nem festett, retkes koszfészekben élt. Volt egy ágy, komód és ennyi.

Én kifestettem a szobát, IKEA olcsó bútorokkal bebútoroztam, és rögtön otthonosabb lett. Nem életem szobája, de legalább elég jól érzem magam benne mert "énmagam" veszem körül saját magam a saját cuccaimmal.

Következő lépés egy igényesebb albérlet lesz, mert ez egy szakadt panel, ezer éves linóleummal meg retkes falakkal.

Én 5 évig boldog voltam,imàdtam ott lakni,ott terveztünk csalàdalapitàst,gyönyörü nyugodt környék volt.

Ez mind addig mig nem törtent egy szomszédcsere a fejünk felett.

Az otthonunk zajdobozzà vàltozott.Pihenni nem lehetett,hétvégén menekültünk "otthonròl"

Fél év alatt az otthonunk pokollá vàltozott.

Költöztünk,ismét belefutva egy ilyem szomszédba.

Gyülölök itt lakni,gyülölöm öket hallgatni.

Most kemeny sporolas van h összeszedjünk öneröt egy hitelhez.

Es elmehessünk házba,udvarral kertel.A szomszédok méterekre laknak.

Csak nyugalom legyen.

Sokon mùlik mit nevezel otthonnak