Zaklat egy csapat kislány, és egy pedofilnak nézhetek ki miatta. Mit tegyek?

Valamikor talán februárban kezdődött. Hazafelé tartottam munkából, gyalog. Egy focipálya és nagy játszótér van itt a házak mögött, azon keresztül jövök hazafelé általában.

Egy csapat gyerek mellett sétáltam el, szép nap volt, néztem jobbra balra, néztem a játszóteret, a fákat, az embereket. Amikor is azt hallottam, nem idézek pontosan, nem most volt, hogy gyerekek mondják. "Héé, hallod? Hellóó". Nem gondoltam, hogy nekem szól, aztán jött még: "Héé te, figyelj, helló". Akkor körbenéztem, észrevettem, hogy ez a csapat gyerek nekem szól. Nem emlékszem, mit mondtak pontosan már ez után, mondták tovább kb: "Helló szia, szióka!". Ekkor fejemet csóválva mosolyogva elnéztem előre ,mentem tovább, és jött a folytatás: "Mit mosolyogsz? Mit nézegetsz minket?".

Ekkor már tudtam, mi van: Ez a csapat gyerek, aminek a főkolompos egy, vagy két kislány, vagy 11 évesek, kipécézett, és kiprovokálták a reakciót. Addig szóltak nekem, amig rájuk nem néztem ,onnantól kezdve jött a "mit nézel".

Nem érdekelt túlzottan. Mentem tovább. Semmi gond, még kinevettem a dolgot.

Viszont nem egyszeri eset volt. Azóta mikor hazafelé jöttem, jövök (a legutóbbi ma történt), többször utánam kaibált ez a gyerekcsapat, hasonlókat:

"Héé, tee! Nézz ide! nem nézel ide?" - " Hé te, te nézegettél minket a múltkor! Mit nézel minket, hááá?" - "nem mosolyogsz most ránk? Rádhívjuk a rendőröket."

Na most, én is voltam gyerek, általános iskolás, és mi is csináltunk seggfej dolgokat, mi is kiabáltunk járókelőkre a suliudvarról, sőt, a "visszatérő" járókelőkre is, mondjuk egyszer, de ártatlan dolgokat.

DE ez a rendkívül kellemetlen, azt hiszem magyaráznom sem kell. Konkrétan rosszabbat ki sem találhattak volna, hiszen minek tűnhet ez egy harmadik félnek? Vagy letudja annyival hogy a gyerekek összevissza kiabálnak, vagy elgondolkodik azon, hogy "hé az a huszonéves srác tényleg a kisgyerekeket nézegette a játszótéren?". Én vagyok a cukrosbácsi aki a játszótér mellett gyereket fűz? Rohadtul kényelmetlen.

Elkerültem ezt a hazautat, nade az mégsem normális, hogy erre kényszterítsen egy felnőtt embert egy csapat gyerek. Kerülöm a szemkontaktust, mégcsak az irányukba sem nézek, ha arra jövök haza mostmár biciklin, de utánam kiabálnak.

Nem tudom ,mit tegyek, legszívesebben beszélnék a szüleikkel ,de ki tudja kik azok, lehet hogy a játszótér melletti kocsmában üldögélő egyik kedves apuka az, aki nem tudhatom ,nem e a kisgyerekének fog hinni, azaz azt fogja hinni, hogy valóban én szoktam "nézegetni, mosolyogni" ezekre a gyerekekre.

Mi lesz ha arra sétálok barátnővel, egy kollégával, vagy családtaggal, és odajönnek hozzám ezekkel? nyilván el tudom mesélni a sztorit, aztán kész, de ez nagyon kínos.

A semmiből jött az egész, és tart hónapok óta, még a #maradjotthon sem szakította meg, emlékeznek rám a kis taknyosok, és foyltatják. Talán kedvüket szegi ,hogy ne mreagálok egyáltalán, de ha nem ,nem látok msá emgoldást, mint beszélni a szüleikkel, ha ott vannek ők is a játszótér környékén, és remélem, hogy mivel én kezdeményezem a beszélgetést, nem azok a fajták, akik elkönyvelnek egy gyerekzaklató perverznek.

Elznézést, ha elgépeltem, kicsit kapkodva írtam.