Neked milyenek a szomszédaid? Jófejek, idegesítőek, zárkózottak, elviselhetetlenek?

Jófejek. koronás vagyok, nem hagyhatom el a lakást. Állandóan kérdezik, kell-e bevásárolni, hoztak húsvétra is ezt-azt.

Panelben élek, Természetesen ezek a közvetlen szomszédjaim. A házban vannak lakok, akikkel valszeg nem lennénk jó szomszédok, de kifejezetten jó közösség van itt, bárkivel találkozol a liftben, jó hangulatban váltok el, ilyesmik. Barátnőm 2 utcával lakik lejjebb, szintén panel, azok ott több százan utálattal néznek egymásra :D

Társasházban élek, a szomszédokkal köszönőviszonyban vagyunk, de soha nem álltunk még meg beszélgetni, nem ismerjük egymást. Nekem ez így tökéletes, nem vagyok az a mindenkivel bratyizós fajta.

Egyébként csendesek, udvariasak, nincs velük semmi baj. Régebben lakott az egyik felső emeleten (9 lakás van összesen) egy alkoholista 40es pasas, ő rendszeresen aludt kinn a lépcsőn maga alá hugyozva vagy dübörgött az összes ajtón éjszaka, amikor épp kizárta az asszony, de már rég elköltözött, azóta nyugi van.

Ha az ablakkal szemben állok:

Alattunk nincs senki, balra sem.

Mögöttünk van egy üzlethelyiség, amit pár hónapja újítottak fel, nagy mozgás előtte sem volt, most sincs. Jobbra egy másik lakás van, ami 4 éve üresen áll, a tulaj meghalt, a gyereke pedig kinn él, nagyon ritkán, ha hazajön, akkor is csak pár napig van itt. Fölöttünk egy pár lakik a kutyájukkal, korunkbeliek. Hallunk zajokat, de egyáltalán nem zavaró. Ők is így vannak velünk. Amúgy jófejek, mindig köszönnek, ha kinn vannak az erkélyen. Tőlük jobbra van a közös képviselő lakása, ott egy fél éves kisbaba is van, ő folyamatosan sír, de egyébként nem hallatszik le annyira, hogy zavarjon. Alapvetően kedvesek, csak a pasas eléggé "nyuszi". A két szinttel fölöttünk lakó egy hárpia, aki megkeserítette már párszor az életünket. Olyan dolgok miatt is piszkál, amit az alattunk lévők észre sem vesznek (van egy kutyusunk, néha szokott ugatni, azért is kaptunk már feljelentéssel fenyegető levelet, a tv miatt is, azért is, hogy túl hangosan csukjuk a hátsó ajtót...) De őt zavarta a tetőtér beépítése, az is, ha kimentem a közös udvarra napozni (nem meztelenül), az is, hogy csináltam az ablakunk elé egy kis fűszerkertet, holott sosem jár le erre, csak fentről bámul... És sajnos a közös képviselő fejet hajt neki, mivel régebb óta van itt és idegesítőbb a pofája, ezért hiába fordulok hozzá. Ráadásul a lakó, aki kihalt mellőlünk, akkora perpatvart csinált mindig az udvaron meg egyébként is, hogy már jóformán rá vannak állva arra, hogy ki mit ront el az alsó szinten, mit szemetel az udvarra, hogy él, milyen hangos, tart-e kutyát-macskát-gyereket... A kettővel felettünk lakó szomszédját sosem láttam, ahogy a fölöttük lakókkal is legfeljebb a kapualjban találkoztam meg közgyűlésen tavaly egyszer.

A fölöttünk lévő párosban látok potenciált, de nekem is hiányzik, hogy tudjak barátkozni a házon belül. Ha nem lenne az a vén ri..., akkor nem lenne rossz a közösség. Tetszik, hogy nem egy hatalmas társasház vagyunk, lehetne családias a hangulat, de sajnos a kert is mindenkit addig érdekel, amíg mást piszkálhat miatta. Lejönni egy jót grillezni vagy leülni sörözni, vacsizni egyet azt már nem. Én pedig nem akarom senkire ráerőltetni magam.

Jobbra tőlem egy "egyszerű pár" egyszerű gyerekkel. Értsd azt, hogy gyakran üvöltözés van, a kislány egy akaratos hisztis pcsa.

Balra egy nagyobb család, számító, rosszindulatú irigy banda. Csak akkor barátkoznak, ha érdekük fűződik hozzá, sokszor még köszönni sem tudnak.