A társasházhoz tartozó kis kert az közös "tulajdon", nemde?

Sok jó ember kis helyen is össze verekszik! A megoldást abban vélem látni, hogy az udvaron a közös képviselő jelenlétében kijelöltök egy dohányzó helyet, amelyet magatok után rendben tartotok, mint dohányosok. A helyet érdemes feliratozni és a gyerekeknek pedig meg kell mondani, hogy az a hely nem tartozik a játszótérhez, - ha oda mennek, köhögni fognak egészségesen is, - vagy valami. Az a lényeg, hogy a saját érdekükben kerüljék azt a helyet. A dohányosnak van hová mennie dohányozni. A lakást nem kell összefüstölni és az erkélyről / ablakból sem illan nem kívánatos helyre a füst. A gyerekeknek pedig van hol játszaniuk - háborítatlanul. Hajlamosak túllihegni a szülők egy ilyen helyzetet, - úgy viselkedett ez a nő (a leírásod alapján), mint ha égő cigarettával kínálgattad volna a gyerekét, hogy húzzon még egy slukkot! Kelletlenül agresszívak tudnak lenni, pedig többet tennének mindenkiért, ha nem felügyelet nélkül zavarnák sorsára a gyereküket, ill. megtanítanák nekik, hogy hol nincs keresnivalójuk! Az sem megoldás, hogy mindenki pusztuljon, ha én vagy a kölyköm betoppan valahová! Sokan ezt vélik helyesnek! Sajnos - és ez "népi megfigyelés", - "kiválasztottnak", védett állatnak tekintik sokan magukat és a gyereküket csak azért, mert sikerült egy óvatlan pillanatban lefénymásolniuk magukat. NEM szenzáció, hogy gyereket hoz a világra egy nő kilenc hónappal egy nemi aktus után, - valamiért még is ezt gondolják sokan magukkal összefüggésben! Nem csak legyártani kell a gyereket - és belapátolni a családi kasszába a járandóságokat, - hanem felelősséggel egyengetni az életre való felkészülését is! Az, hogy sorsára engedem a gyerekemet - "önkiszolgáló üzemmódban", - az minden, csak nem gyereknevelés. Nekem azért nincs gyerekem, mert tudom magamról, hogy nem tudnék róla felelősen gondoskodni! Én beláttam magam előtt ezt - és ezt nem is szégyellem, illetve "magyarázom meg"!

Durvábbat kellett volna szólnod!