Szerintetek jogosan akadt ki a lakótársam?

Mire legyek irigy? Nem vagyunk egy intelligencia szinten, nekem jó a sajátomon mozogni.

Mivel végzős vagyok, most aztán végképp nem fér bele egy párkapcsolat. :D Vannak barátaim de ennyi.

Amúgy elköltözött a lány. Nyilván tőlem is kapta az ívet de már tervezte egy ideje. 1 hónapot kifizet nekem úgy, hogy itt sem lesz, mivel 30 nap a felmondási idő. Úgyhogy most ennyi nyugalmam van. ;)

Laknék én egyedül, de arra nincs pénz. Befektetési céllal vásárolt lakás, a lakótárs hozza a hasznot, amiért megvették. :)

Amúgy nem vagyok érett egy párkapcsolatra. Csak azért nem akarok, hogy legyen. Annak semmi értelme. És bármilyen furcsa, elég sok lányt ismerek, aki ugyanígy vélekedik. Lehet társadalmi elvárás, hogy ennyi idősen párkapcsolatban kellene élni, de nem nekik kell megfelelni, hanem azt kell tenni, ami nekünk jó. Az ex-lakótársam egy dependens személyiség, másoktól függ mindig és nem fordítva. A szüleitől is mindenben kikérte a véleményüket, amíg együtt laktunk. Mondta is nekem, meg minden nap órákat telefonált velük.

Én az esetek 90%-ában nem kérek segítséget a döntéseim meghozatalakor. Mert én meg ilyen vagyok. A barátaim is ilyenek. Nem tehetek róla, én nem tudok azonosulni azzal, aki "másokon lóg". Sem a matrica típusú párkapcsolattal. De ők olyan emberek, hogy kölcsönösen ezt igénylik. A hasonló a hasonló elvén én meg az independens emberek társaságát kedvelem. Tiszteljük egymás személyes terét. Emiatt nehezebb bizalmas kapcsolatokat kialakítani, de akivel sikerül, azzal tartós lesz :)

3-as, hát ne haragudj, de azért nem kéne bénának nevezni, de mindegy :D hallottál már arról, hogy INTROVERTÁLT SZEMÉLYISÉG? Nem vagyok társasági ember, mégis, az elmúlt 3 hétben rengeteget vagyok a barátaimmal, mert így tartjuk egymásban a lelket, mivel mindenki fáradt így az utolsó félévben. Amúgy nem szeretek bulizni. Szeretek utazgatni és az időmet a számomra fontos emberekkel tölteni, de inkább filmet nézek esténként. A te életedet más teszi kerekké, ennyi.

Én még nem találkoztam azzal a férfival, akivel összejöttem volna. Udvaroltak nekem már páran, de racionálisan egyik sem lett volna működőképes, mert teljesen más terveket dédelgettünk az életet illetően. Ehhez nem kellett túlgondoljam a dolgokat, nem volt bennünk semmi közös és így nem lett volna értelme.

Kevesen találják meg az igazit 25 éves kor alatt, vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy sok mindenre láttam példát. Az én esetem a másik véglet, ennyi idősen már rég túl kéne lennem dolgokon. De mivel tudom, hogy nem értem meg rá, ezért nem panaszkodom miatta. Más véleménye meg nem érdekel. Intuitív személyiség vagyok, a saját eszmefuttatásaim sokszor boldogabbá tesznek, mint egy közös pizzázás. Van, aki szerint ennek semmi értelme és nem visz előre, de aki nem ilyen, és igénye sincs rá, hát ez van. :D

Nem kell meglepődni, mert INFP-t vagyok. :D Nekünk ez ilyen alapműködés, túlgondolni mindent. És általánosságban az INFP kevés emberrel jön ki, mert pl. az én ideológiám nem engedi, hogy a nagy különbségeket toleráljam. Nagyon tudok kedvelni ESxx típusokat, csak szerintük fárasztó vagyok hosszú távon. XD Nekem tetszik, hogy megvan bennük, ami bennem nincs, de nyilván egy ESxx típust nem igazán tud lenyűgözni egy INxx, mert őket nem foglalkoztatja, hogy milyen a mi lelki világunk, nekik megfelel a sajátjuk, meg el se tudják képzelni másokét úgy igazán.

Nem zárkózom el teljesen senkitől. Nem tudom, honnan szedted. Csak megválogatom, kire szánom az időm. Az INFP-nek valóban hátránya, hogy vannak énhatárai meg magányra van szüksége a kreatív energiák kibontakozásához. Ezt nem tagadom. A ne közelíts napjaimon kerülöm a társaságot, mert mindenkinek jobb így.

Szóval, mivel nekem nem férne bele egy lakótársi viszonyban elvárni, hogy a lakótársam akkor alkalmazkodjon a vendégeimhez, amikor nekem ahhoz csak kedvem szottyanna, így fordítva sem tudom ezt tolerálni, márpedig ő egyszer sem kérdezte meg, hogy zavar-e a párja engem. Pár alapvető dologban kell egyet érteni, de azokat a legelején le kell szögezni és kész.

Anyukám egyébként ESFP. Nem kevés konfliktusunk volt az évek során. Se-Fi, Fi-Ne kognitív funkciók, elég nehéz zöldágra vergődni így, hiszen mindkettő Fi, (vagyis az én másokhoz viszonyítva, míg az Fe belehelyezi magát a másik helyébe) a Se-Ne meg totál nem működő kombó, én legalábbis nem érzem annak. Teljesen üti egymást a kettő, de nem kiegészíti. A lakótársam 100% ESFP, szóval bennünk se volt sok közös, az tuti. Alapvetően kedvesek, meg gondoskodóak, de többnyire nagyon fekete-fehér a gondolkodásmódjuk. Vannak jó tulajdonságaik, amiket értékelek bennük, de hosszú távon nem vagyunk egymáshoz illők. És ez csak egy példa volt a sok közül, mert egy ESFP nevelt fel, így erre van a legtöbb rálátásom.

Rohadt nagy pszichológus vagyok, haha ez jó. Pszichológia szakon vagyok, innentől kezdve pont eleget tudok az emberekről és a személyiségről ahhoz, hogy önigazolást nyerjek, hogy nem kell akárkivel kijönnöm, mert ez lehetetlen is, sőt egy terapeuta sem tud akármelyik klienssel kompatibilis lenni és együtt dolgozni vele.

Nyilván nem jó pár nélkül. Tudom és érzem is. De mit tegyek? Nem tudom rávenni magam arra, hogy a marék jelenlegi szabadidőm arra áldozzam, hogy keressek valakit magamnak. Prioritások. Most az a prioritás, hogy befejezzem az egyetemet.

Amúgy is INFP-kre jellemző figyelemzavarom van, bármi képes zavarni a koncentrálásban kb. Mivel nem tudnék elég figyelmet szánni egy párkapcsolatra most, inkább bele se kezdek. Én érezném rosszul magam, hogy nem tudok eleget nyújtani. Ez nem önzés, hanem reális énkép magamról, ha nekem ez gondot okozna most, hogy nem tudok eleget tenni a másiknak, akkor valóban nem jött el az ideje. Egyszer majd úgy fogom érezni, hogy készen vagyok megtenni ezt a lépést.

Magányos nem vagyok, így nincs egy űr a lelkemben, amit kitöltenék egy párkapcsolattal. Sokan vannak, akiknek csak párjuk van, de barátjuk nincs. Ez nevezhető aszociáli viselkedésnek, de mint mindennek, ennek is számos oka van.

Annak is, hogy én mit tagadok, illetve mit gondolok túl.