Mit gondolnak az mások arról az emberről, aki Villanyoszlopot ölelget?

Mivel nincs a homlokára írva az, hogy magányos, meghaltak a szülei, stb., az emberek pedig nem arra asszociállnak, hogy mi állhat a háttérben vagy azt gondolják, hogy;

- hehehe, ott egy fura alak

vagy azt, hogy

- ott egy fura alak, tegyünk úgy, mintha nem látnánk.

Az, hogy valakinek meghaltak a szülei vagy elmentek külföldre, nem egy és ugyanaz. Én is pár évig éltem Édesanyámtól külön országba (jóval azután, hogy külfökdön éltem jó magam is, ahol vertek, mert magyar vagyok, Édesapám MO-b már nem volt ott velem, borderline-os is voltam, stb) és eszembe nem jutott volna a villanyoszlopot ölelgetni.

Ha valakinek meghalnak a szülei, a fájdalom elviselhetetlen és szinte lehetetlennek tűnik túljutni rajta, idegösszeomlás nélkül. De tudod hány embernek meghaltak a szülei? Hány embert látsz, aki oszlopokat ölelget?

Kutya, macska örökbefogadása, ha nem opció, esetleg a hátizsákod ölelgesd, mert olyan, mintha szorítanád magadhoz.

Illetve ülj le és gondolkodj el, miért nem akarnak veled barátkozni és próbálj dolgozni rajta.

Azt gondolnám, hogy bolond vagy részeg.

Vegyél egy plüsst, azt jobb érzés ölelgetni, mint egy hideg, kemény fémet.

Amúgy szülők, barátok?