Miért hiszi sok ember azt hogy ha könyveket olvas azzal több-jobb lesz másoktól?

Nekem a fater jött erre rá ő az aki rá vezetett erre, miért? Ne jártam be ugyan azt az utat mint ő, vagy is ne szenvedjek annyit,most én is olvasok hasznos könyveket leginkább pszichológiat,mit ne mondjak nagyon hasznosak, örülök is neki, legalább aki meg próbál hülyének nézni azon álltalában meg látom a jeleket, szóval aki könyvet olvas az okosabb lesz, fejlődik, igazából aki ilyen krimit vagy szórakoztató könyveket olvas az leginkább az olvasásban stb..

21F

Bizonyított tény, hogy azoknak, akik szépirodalmi műveket olvasnak, lényegesen magasabb a szókincse. Emellett az általános műveltségben is óriási eltérések vannak az olvasó és nem olvasó emberek között.

Én ugyan nem nézek le senkit azért, mert nem olvas, de tény, hogy számomra szimpatikus, sőt vonzó a választékos kifejezésmód és a széles körű általános műveltség, amiben az olvasásnak komoly szerepe van.

Én nem szoktam mondani senkinek, hogy szeretek olvasni, mert tényleg van pár ilyen lény, aki elkezd okoskodni meg tesztelgetni, hogy na és ezt olvastad? És ezt meg amazt?

Nem nézem le azt, aki nem olvas, de egy kicsit sajnálom (nem lesajnálóan, meg nem leereszkedően!), mert én annyira szeretem a könyveket, olyan jó érzés kiszakadni a valóságból és annyi fajta könyv van, hogy úgy érzem, aki nem szokott olvasni, az kizárja magát valami jóból. Mintha sose hallgatna zenét vagy sosem nézne filmeket, mint ha elmenne a strandra, de sosem menne bele a vízbe.

De ettől függetlenül lehet okos, tájékozott, bizonyos területen hatalmas tudású.

Most így a válaszokat olvasva megfogalmazódott bennem valami, amit a szépirodalmat nem olvasók válaszai meg is erősítettek bennem...

Amikor az ember olvas, beleéli magát egy másik ember életébe, helyzetébe, gondolkodásába, motivációiba... kicsit belebújik a bőrébe. Ha pedig ez megvalósul, akkor az elképesztő módon fejleszti az empátiát, az érzelmi intelligenciát... meg tudjuk érteni általa, hogy a saját világképem nem az egyetlen létező helyes világkép, mert egy másik ember, másfajta háttérrel (más korban, más neveltetéssel, más élethelyzetben) egészen másképpen gondolkodik és érez. Minél több ember bőrébe bújunk bele, annál inkább szélesedik a látókörünk és értjük meg mások gondolkodásmódját.

Én például most olvasok egy könyvet, amiben egy férfi párkapcsolati nehézségeiről van szó. (Nem ez a központi eleme a könyvnek, ez egy mellékszál, de fontos a főhős személyiségének a megértéséhez). Én nő vagyok és a könyvben sok mindenben magamra ismertem annak a nőnek a viselkedésében, akivel a főhős kapcsolatban van... és ahogy a könyvet olvasom, bele tudom magam élni a másik oldal helyzetébe is, sok mindent másképp látok, átértékelődik a saját viselkedésem is. Megértettem, hogy a viselkedésem hogyan hathat a másik félre (és nem tetszik, amit látok ebben a tükörben, változásra ösztönöz). Ez természetesen csak egyfajta értelmezés, lehet más hatás is, de minél több könyvet olvasok, annál több ember személyiségén, szűrőjén keresztül látok helyzeteket. Megértem, hogy lehet, hogy én x helyzetben döntenék valahogy, de egy másik ember az ő személyiségével és hátterével teljesen logikusan és érthető módon dönt másképp.

És mivel a nem olvasók itt is elég határozottan azt állítják, hogy nem értik, mi a jó abban, hogy... ez megerősíti bennem, hogy nem tudják beleélni magát más emberek helyzetébe.

Ez kicsit olyan (túlzással persze), mintha annyi ember élettapasztalatával rendelkeznénk, ahány könyvet elolvastunk. Nyilván persze nem egy teljes életnyi tapasztalat, de ha csak töredéke is, akkor is összeadva nagyon sokat számít.