Lehetséges, hogy bennem a nárcisztikus és az empata vonások egyszerre vannak jelen? (amik elvileg ellentétei egymásnak)

Eléggé szeretem önmagam, talán túlságosan is, mindig nagyon fontos, hogy jól érezzem magam, sokat beszélek magamról, dicsekszem, szeretem fényezni magam, pofátlanság is jellemző rám néha.

Viszont emellett alapelvem az élni és élni hagyni elv, nem akarok ártani senkinek. Senkit se akarok megbántani,ha utólag észreveszem, h akaratlanul megbántottam valakit, akkor nagyon rosszul érzem magam. Elég együttérző vagyok, szívesen meghallgatok másokat, mindenkit olyannak fogadok el, amilyen, szívesen segítek másoknak. Akik közel állnak hozzám, azokért bármikor a tűzbe teszem a kezem. Képes vagyok az önzetlen szeretetre,még ha nem is viszonozzák és el tudom engedni a másikat, ha arra vágyik.

Hát szóval ez a kettősség van bennem. Ha elolvasok ilyen bugyuta netes cikkeket akkor az empatákról írtakban meg a nárcisztikusról írtakban is magamra ismerek. Mert egyszerre vagyok nagyon büszke és sebezhető. Van hogy pont nem érdekel, ki mit gondol rólam, máskor meg előjön a megfelelési kényszer. Van, hogy kiszínezem a storyjaimat, h érdkesebbnek,erősebbnek tűnjek, máskor meg őszintén bevallom hogy milyen gyengeségeim vannak. Van, hogy csak saját magammal foglalkozom, máskor meg más érdekeit helyezem a sajátom elé. Van hogy túlagyalom a dolgokat, máskor meg mindent a spontaneitásra hagyok.