Tegyük fel hogy, te és a barátaid fiatalon addig szekáltatok a ronda gyereket, míg az öngyilkos nem lett, majd születik egy ronda gyereked, akivel ugyan úgy viselkednek, mint te anno, mit érzel?

Nekem az a tapasztalatom h a gyerekek akik bantottak masokat otthon azok a szuleiktol kaptak bantalmazast, vagy rossz korulmenyek voltak otthon, csak errol nem nagyon beszelnek. Persze lehet kivetel itt is. En rengeteg szeretetet kaptam otthon, meg egy csomo tanmeset olvastak nekem, es altalaban vedtem akiket szekalnak. Szerintem a szuloke a legnagyobb felelosseg ilyenkor.

Nekem vörös hajú gyerekként az általános iskola maga volt a pokol. Csak az nem rúgott belém, aki nem akart, sokszor még a barátaimnak hitt emberek is beálltak a gúnyolódok közé, mert az milyen jó móka, ha 40:1 arányban csúfolnak. A hajszínem miatt nem csak az osztálytársaim, hanem az iskolában szinte mindenki megtalált, nem telt el nap bántó gúnyolódás nélkül. Az egyik legrosszabb élmény az volt, amikor egy felsős szórakozásból szétverte a telerakott tornazsákját a hátamon, mert azt hitte szándékosan beszóltam egy haverjának. Csak záporoztak az ütések és senki nem segített, na az rohadt sz@r érzés volt. Másnap ez a gyerek is érezte, hogy mekkora gáz dolgot, tett, odajött elnézést kérni, de rá se néztem. Középiskolában normális közösségbe kerültem, ott nem bántottak a hajam miatt.

Nem halok meg addig mig nem keresem meg azokat akik bántottak engem és nagyony csunyán fognak meghalni az biztos.