Bolond, őrült, elmebeteg. Mi a jelentésbeli különbség?

Inkább fokozatbeli eltérés van szerintem.

Bolond: buta ember

Elmebeteg: Nem százas, de nem feltétlen az ordibálós agresszív fajta.

Őrült: Az ordibálós, kezelhetetlen esetenként agresszív fajta.

Gondolom.

Elmebeteg: olyan ember, akinek komoly gondjai vannak a fejében (gondolkodásban, felfogásban), pl. pszichopata, szociopata, részvéttelen, érzéketlen, ilyenek.

Bolond: olyan ember, akinek nem tiszta a tudata (és nem áll befolyásoltság alatt), viszont nem ön- és közveszélyes.

Őrült: olyan ember, aki az előző kettő keveréke, tehát az amúgy sem tiszta tudata mellett komoly gondjai vannak a felfogásában, viszont a bolonddal ellentétben veszélyes önmagára és/vagy az embertársaira.

Szerintem.

Értelmező szótár szerint:

ELMEBETEG melléknév és főnév (hivatalos, orvostudomány)

I. melléknév

1. Elmebajos, elmebajban szenvedő. □ Szegény királynéról azt mondták, hogy elmebeteg. (Jókai Mór)

2. Ilyen személyre jellemző, tőle származó, vele kapcs. Elmebeteg gondolatok, viselkedés.

II. főnév Elmebeteg személy. Az elmebetegeknek nincs választójoguk.

Szóösszetétel(ek): elmebetegosztály.

BOLOND melléknév és főnév

I. melléknév -ul, -abb

1. (bizalmas, gúnyos) <Kül. állandósult szókapcsolatokban, érzelmileg színezett tagadás kifejezésére v. körülírására:> olyan <személy>, aki a józan ésszel ellentétes módon gondolkodik, beszél v. cselekszik, akinek megzavarodott v. elment az esze. Bolond ember. Ó, én bolond! Nem bolond, hogy ezt v. azt tegye v. majd bolond lesz, hogy ezt v. azt tegye: semmiképpen nem teszi meg; szó sem lehet róla, hogy megtegye; az is bolond, aki ilyen v. olyan, ez v. az lesz, ezt v. azt teszi: semmiképpen sem érdemes ilyennek v. olyannak lenni, ezt v. azt tenni. □ Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban! (Csokonai Vitéz Mihály) Ha megcsalja Magyar Misit hű szeretője: | Nem bolond hogy érte magát a vizbe ölje. (Arany János) Emlékszel még, mikor a bolond grófodat kísérted? (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas) Olyan <állat>, amely vmi céltalannak látszó, értelmetlen és szokatlan megnyilvánulást mutat. Ni, milyen nagy lyukat kapart ide ez a bolond kutya! Szóláshasonlat(ok): nekiesik, mint bolond borjú ← az anyjának.

2. Az ilyen személyre jellemző; zavaros, összefüggéstelen, értelmetlen. Bolond beszéd, tett, viselkedés; bolond ésszel. || a. Meggondolatlan. Bolond fejjel ←. □ Egy bolond percben neki ígértem a Tükör szerkesztését. (Tolnai Lajos)

3. Rendellenesen, hibásan működő <eszköz>. Már megint rossz ez a bolond telefon. Szóláshasonlat(ok): üt, mint a bolond óra: meggondolatlanul, esztelenül cselekszik, kül. ész nélkül üt kártyázás közben. □ Bolond hangszer: sír, nyerít és búg. (Ady Endre)

4. A szokásostól eltérő; furcsa, különös, rendkívüli. Bolond idő; bolond dolog történt vele; bolond (egy) história; (bizalmas) bolond napja van: kiszámíthatatlanabb, idegesebb, mint máskor; nem lehet vele beszélni; zavaros, zsúfolt n. v. Bolond szerencséje → van. Bolond világ volt akkoriban! Az a bolond ötlete támadt, hogy … □ [A tudós] könyvet irt a bölcseségről. □ S hajna! [= ó jaj] | Akkor esett ez a bolond História rajta. (Arany János) Alattam a tenger vonít. | Én a szívemet hallgatom: Milyen két bolond muzsika. (Ady Endre) Bolond nap volt ez. Nem április elseje, de közel hozzá. Bolond, izgatott nap volt. (Kosztolányi Dezső)

5. (fokozószóként) (népies) Nagy bolond v. bolond nagy: szokatlanul, meglepően nagy. Nagy bolond kosár, kulcs, létra. □ Csak szamár alatta az a nagy bolond ló. (Arany János) Hát ti ökröt akartok sütni, vagy mi? hogy ilyen nagy bolond tüzet raktatok? (Jókai Mór)

II. főnév -ot, -ja

1. A józan ésszel ellentétes módon gondolkodó, beszélő, cselekvő, viselkedő személy. Hiszékeny bolond; okos bolond: az, aki együgyűséget tettet, de alapjában véve eszes; tudja, mit akar; csak látszólag cselekszik a józan ésszel ellentétesen; vén bolond; a bolond is láthatja v. tudja: akárki, mindenki láthatja v. tudja; csak a bolond nem látja: minden józan eszű, normális ember l.; (bizalmas) bolondnak is megéri: olcsó, érdemes megvenni. Ritkán láttam ennyi bolondot egy rakáson, mint abban a társaságban. □ Nem újság hogy bolond lakjon palotába, | Eleget láthatni Bécs egy utcájába. (Csokonai Vitéz Mihály) Hiszen csak a bolond nem látja, hogy a tíz ujjával szerezte a lovat. (Mikszáth Kálmán) Magyar bolondoknak Bolond útját járom. (Ady Endre) || a. (Jó) bolond: az, aki megadással tűri mások szeszélyeit, önkényeskedéseit, aki mások helyett is dolgozik, és szívességből, olykor az együgyűséggel határos jóindulatból olyasmit is megtesz, amire más nem vállalkoznék, v. amit másnak kellene elvégeznie. Jó bolondra akadtak benne. Keress magadnak más bolondot! Bolondjuk volt, mindent megcsinált helyettük. □ Ezek csak cselédet akarnak, ingyen cselédet, aki mos rájuk … még bért se fizetnek … egy jó bolondot … nem feleséget. (Kosztolányi Dezső) || b. (átvitt értelemben) De sok bolondja van az Úristennek!: sok furcsa ember van a világon.

2. Zavarodott eszű, elmebajos ember. A falu bolondja; kötözni (kötni) való bolond: a) veszedelmes, közveszélyes őrült; b) (átvitt értelemben) igen ostoba ember, aki nyilvánvaló érdekei ellen cselekszik; (tréfás) sült bolond. □ Nagy zajjal egy dult férfi váza Csörtet fel és vigyorgva mond: "Enyém a hadvezéri pálca, Mely megveré Napoleont!" | A többi sugdos: "a bolond! … ". (Arany János)

3. Zavaros beszédével, cselekedeteivel derültséget keltő ember; az, aki tréfa, nevetség tárgya. (történettudomány) Udvari bolond: <a középkori uralkodók udvarában> az a mulattató, aki az igazságot is büntetlenül megmondhatta; → április bolondja; bolondot csinál vkiből; bolonddá tart vkit, vmit: hiteget; bolonddá tesz vkit, vmit: félrevezeti, rászedi, becsapja; a bolondját → járatja vkivel; bolondot → űz vkiből v. vkivel. □ Ezeket a nótákat dalolni fogják akkor is, ha eb sem ugatja többé az ilyen császári udvari bolondot. (Herczeg Ferenc) Bolondot csinálnak belőle; még a beteg diák is prudenciáért [= okosságért] küldi a patikába. (Gárdonyi Géza)

ŐRÜLT melléknév és főnév

I. melléknév -en, -ebb [e, e]

1. Az agy megbetegedése következtében kóros szellemi működésű <személy>; elmebajos, elmebeteg. Őrült ember. Az őrült embert cselekedeteiért nem vonhatjuk felelősségre. □ [Hamlet] Őrűlt ravaszként résen áll, mihelyt Valódi hogyléte felől akarnánk Belőle csalni bármi vallomást. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Hazudsz, hazudsz, én őrült nem vagyok. (Madách Imre) Megállapítom, hogy hallucinálok. De nem lehetek őrült, … mert hiszen akkor ezt nem tudnám megállapítani. (Karinthy Frigyes)

2. Őrültségre valló, mutató, az őrültekre jellemző <magatartás, megnyilatkozás>. Őrült gondolat, tekintet, viselkedés. Szemét őrült módon forgatja. □ Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer. (Arany János–Shakespeare-fordítás) A szalonokban a könny is hamis, Az utcán hű az őrült kacaj is. (Ady Endre)

3. Minden józan megfontolás híjával levő, eszeveszett. Őrült kakadu; őrült merénylet; őrült spanyol ←. □ Mit? megöltök engem? | Apám szent nevére Ez őrült merészség! (Petőfi Sándor)

(A szócikkeknek csak az idevágó részét másoltam be.)

Forrás: http://mek.oszk.hu/adatbazis/magyar-nyelv-ertelmezo-szotara/elolap.php