Fél-egy éve egy gyerek esett ki az ablakon, mert a felügyelőnek munkába kellett mennie. Most egy kefír miatt halt meg egy gyerek? Miféle szülők élnek? Senki nem tanul semmit?
Amikor fél évvel ezelőtt felvetettem, hogy talán a gyereket nem kellett volna otthagyni, mert a munkája senkinek nem olyan fontos. Akkor itt a GYK-n le lettem hurrokva, hogy de az kábé arányos volt, mertha elveszíti a munkahelyét akkor mi van? Most talán éhenhaltak volna ha nem megy be kenyérért vagy kefírért a boltba? Vagy nem tudta a gyerekekt magával vinni, mert egész nap játszaniuk kell? Inkább segítettek volna a szülőnek. Nem értem hogy juthat valakinek eszébe egyedül hagyni a gyerekét ennyi időre az utcán. A ygerekek bármi hülyeséget kitalálhatnak, ezt nem tudjha egy felnőtt ember? Nem hallott még elég ilyen történetet? Hány gyereknek kell meghallnia ilyen és hasonló módokon, ha a szülőknek eszébe jusson a rizikó és helyesen mérlegeljenek? Ezt nem kéne esetleg iskolában tanítani? Lehet hogy a valószínűségszámítást is jobban kéne tanítani, nem?
válasza:Azért azt ugye tudod, hogy ezek extrém ritka, és extrémen szerencsétlen esetek? Nem arról van szó, hogy naponbta potyognak az emeletről a gyerekek.
Hogy mennyire kell egy gyermeknek állandóan szem előtt lenni, azon hosszasan lehetne vitázni. Ez függ az életkoron, a helyszínen, körülményeken, meg még ezernyi más dolgon. Nem mindegy, hogy egy 2 évest hagynak egyedül a 10.-en, nyitott ablak mellett, vagy egy 5 évest a földszintes házban.
Abban egyetértek, hogy a tananyagban helyet kéne szorítani a gyermeknevelési ismereteknek is (meg még pár más dolognak is, én például állandóan azt hangoztatom, hogy pénzügyi ismereteket is tanítani kéne, de ez most más kérdés). Viszont a valószínűségszámítással itt nagyon mellélőttél. Hogy számolod ki, hogy egy gyermeket hány százalék valószínűséggel ér könnyűm súlyos, vagy halálos sérülés a körülmények függvényében? És ha mondjuk az jön ki eredményül, hogy 0,0001%, akkor mit csinálsz? Szép dolog a valószínűségszámítás, de ehhez a témához elég kevés köze van.
válasza: válasza: válasza:Ahhoz képest, hogy hány kisgyermek él az országban, viszonylag kevés tragédia történik (szerencsére), úgyhogy azért elmondható, hogy a legtöbb szülő igenis odafigyel a gyermekére.
Másrészt pedig, itt egy 11 és egy 8 évesről van szó, nem olyan kicsik már. Én nem hinném, hogy ennyi idős gyerekeket ne lehetne egyedül hagyni pár percre. Én is simán otthagytam volna őket játszani. Sokszor náluk kisebb gyerekek jönnek-mennek az utcán, olykor csapatosan, de néha egyedül is.
Ez egy tragédia, de én nem érzem benne a szülői felelőtlenséget.
Hát de könyörgöm!
Egy 11 éves gyerekkel volt. 11 évesen egyedül jártam edzésre és iskolába. Egyszer-kétszer egyedül maradtam az akkor 7 éves unokatesómmal. És nem lett semmi baja. Az anyának tudnia kellett volna,hogy mennyire felelősségteljes a gyereke. De ha nagyon úgy látja, hogy nem maradhatnak egyedül, akkor azt mondja, hogy üljetek le gyerekeim erre a padra, 15 perc múlva jövök, addig ne mozduljatok. Az emberek hülyesége határtalan.(vagy ha minden kötél szakad, akkor beviszi az anya a boltba azt slussz)
válasza:Az a baj, hogy manapság a 10 évesek nem igazán vannak megnevelve. Kitalálta, hogy majd jól elkóborolnak, meg gyújtogatnak... az igen. Fára kellene mászni inkább.
Sógornőmnek is ennyi idős a fia, az is egy neveletlen gyerek, nem lehet egyedül hagyni mert egyből randalírozni kezd, ő is egyszer tüzet rakott a kertben és a macskájukat is megölte. Persze sógornőm szerint szent gyerek, hagyjam csak vele játszani a 3 éves gyerekem kettesben... na persze, az állítólag legjobb haverját majdnem leszúrta egy építkezésről lopott szerszámmal.
válasza:Bocsi, hogy nem teljesen a témába vág de:
#7 Ez most komoly??! Ne már... A szegény macska megölésére mit mondott az anya? Meg is értem, ha ilyentől távol akarod tartani a gyereked.
"Azért azt ugye tudod, hogy ezek extrém ritka, és extrémen szerencsétlen esetek? Nem arról van szó, hogy naponbta potyognak az emeletről a gyerekek."
Azért extrém ritka, mert ritkán történi ilyen katasztrófa, viszont gyakran történik meg, hogy felelőtlenek és megtörténhetne.
"Hogy mennyire kell egy gyermeknek állandóan szem előtt lenni, azon hosszasan lehetne vitázni. Ez függ az életkoron, a helyszínen, körülményeken, meg még ezernyi más dolgon. Nem mindegy, hogy egy 2 évest hagynak egyedül a 10.-en, nyitott ablak mellett, vagy egy 5 évest a földszintes házban."
Nem csak 2 éves nem lehet az emeleten hagyni, de 5 éves sem lehet magára hagyni a földszinten, mert bármi történhet vele, például magáragyújthatja a lakást, rádőlhet a szekrésny, stb. 8 éves-t sem lehet az utcán hagyni a belvárosban a pár évvel idősebb báttyával. Ez szerintem nem vita tárgya! Ezen nem kell hosszan vitázni.
"Viszont a valószínűségszámítással itt nagyon mellélőttél. Hogy számolod ki, hogy egy gyermeket hány százalék"
Nem lehet kiszámolni, ez természetes, az viszont a valszám tárgyát képezi, és ennek az átérzése hiányzik az emberek 99%-ból, hogyha valami ritka is, de sokszor van rá lehetőség, hogy megtörténjen, akkor egyszer meg fog történni. Ahogy a vörösiszap katasztrófa is törvényszerű volt, vagy egy ahhoz hasonló. Atomreaktor felrobbanása is kis eséllyel történik meg, ha minden jól megy, de azért földrengésbiztosnak kell építeni, vagy úgy hogy leálljon, ha bármi baj lenne. Egy család életében a gyerek élete a legfontosabb, és ha minden nap csak egy picit vagyok felelőtlen, akkor a 300. napon talán megtörténik a baj, és nem rajtam fog múlni, hogy mekkora lesz a baj. Egy csomószor látom apró dolgokban is, hogy nem számolnak az emerek a lehető legrosszabb, de azért reálisan pozitív valószínűségű eseményekkel.
"Másrészt pedig, itt egy 11 és egy 8 évesről van szó, nem olyan kicsik már. Én nem hinném, hogy ennyi idős gyerekeket ne lehetne egyedül hagyni pár percre."
Természetesen van olyan gyerek, akit ot tlehet hagyni és meg lehet vele beszélni, hogyan viselkedjen, De ezek a gyerekek nyilvánvalóan nem olyanok voltak és ezt tudhatta a szülő, mert ismeri a gyerekeit. Aki elmegy a játszótérreől egy szomszédos többemeletes ház tetejére egy fabódéma és ott tűzzel játszik, az nem egy olyan gyerek, akit magára lehetett hagyni, és ezzel a szülőnek tisztában kellett volna lenni, vagy legalább megkér valakit, hogy nézzen rájuk, hoyg a játszótéren maradnak-e, ott valóban nem lehet bajuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!