Csak én gondolom úgy, hogy egy bizonyos életkor fölött ki kellene nőnie azt az embereknek hogy kínosnak tartják ha szeretik az animációs filmeket/rajzfilmeket?

A #4-es az élő bizonyítéka annak amit írni akartam.

Az ember nem attól lesz felnőtt, hogy eljátssza, hogy az, hanem attól, hogy vállalja önmagát. Ha szereti a rajzfilmeket akkor azt, ha legózni szeret akkor azt. A felnőtt ember vállalja a felelősséget önmagáért, a tetteiért az ízléséért. Inkább az a gyerekes aki azt hiszi, hogy bárki életére vetítve megmondhatja mi a norma, mi gyerekes és mi felnőttes, mi menő és mi ciki. Azt majd mindenki eldönti maga.

Én csak annyit tennék hozzá, hogy ezeket a rajzfilmeket felnőttek készítik, a meséket is felnőttek írják (magam is írtam már gyerekmesét, nem is egyet). Ahhoz, hogy ezek a célcsoport lelkivilága szerint legyenek megalkotva, a készítőinknek, íróiknak is bele kell élniük a gyerekek lelkivilágába. Jankovics Marcell, a Magyar népmesék című rajzfilm-sorozat készítője jegyezte meg az egyik előadása alkalmával: „Annak köszönhetem, hogy alkotni tudok, hogy valahol legbelül megmaradtam gyereknek.“

Máskülönben nekem is tetszik ez a sorozat, pedig már rég kinőttem a gyerekkorból.

Én is bírom a jópofa rajzfilmeket, sorozatokat, pedig már rég kinőttem a gyerekkorból. Nincs ebben semmi, jó időnként kiszakadni a valóságból.

Egyesek szeretnek megszólni másokat az érdeklődése köre, ízlése miatt, holott lehet, hogy mások meg az övéket tartják cikinek.

Annak a kis takonypócnak, aki letatázott egy 40 éves hozzászólót, üzenem, hogy ó is lesz még annyi...feltéve, ha megéri azt a kort, hehehe! / gonosz röhögés /

A trollkodókról:

"Nemrég halt meg az Index egyik fórumán egy hírhedt troll, meséltek róla kicsit."

A troll megdöglik, nem meghal.