Gyakori jelenség, hogy az ember visszajár olyan helyekre, ahol egykor jó volt neki?

Lehet mondani, hogy a "régi szép idők" a jelenben vannak, de ez biztos, hogy nem igaz.

Nekem pl kényelmes az életem, de ugyanakkor nyomorúságos is. Mert lehet, hogy jól keresek egy 8 órás szellemi állásban, de semmi az emberekhez sosem értettem, de még a saját érzéseimhez sem, ezért mindig csak a csúsztam másztam az emberek szociális szövetében.

2012-ben oda jártam vissza, ahol elöször volt olyan nő, akinek kellettem

2016-ban oda jártam vissza, ahol 2013-ban volt kapcsolatom

2019-ben oda jártam vissza, ahol nyaraltam egy évvel ezelőtt az akkori barátnőmmel

Ezek között meg mindig csak a leszedált kóválygás, keresgélés a világban, hogy kelljek valakinek, aki szeret.

(persze volt olyan kapcsolatom is, amit kifejezetten gyűlölök és a hányinger elfog, ha azon a környéken megyek végig)

Sajnos nekem ez marad mindig, hogy egyedül átélhetem az emlékezést, és pl az egykori fesztivál helyszinét képző üres, beszántott területen kap el a sírógörcs :(

Vagy egy dunaparton.

Vagy a gellért hegyen :(