Hogy nevezik ezt az állapotot? Mitől alakul ki? 28/N
Egyik ismerősöm mesélte még régen, hogy miután meghalt apukája(hosszú betegség után) nem tudtam meggyászolni, mert egyszerűen annyira sokkot kapott, hogy fel se tudta fogni.(nincs mentális betegsége) Előtte már felkészült, tudták, hogy itt a vég, viszont miután bekövetkezett képtelen volt felfogni. Szerintem nem tudta elengedni(?) Még azt is mesélte, hogy mikor megy a házba mindig úgy megy be mintha ott ülne a kanapén és Tvzne( Persze tudja, hogy meghalt, nem beszél vele, meg nem csinál bolondságokat csak olyan érzése van)
Sokáig nem hittem el, hogy ilyen létezik, míg nálunk is beütött a baj. Tudom, hogy meghalt, viszont képtelen vagyok meggyászolni, mert annyira hihetetlen, felfoghatatlan. Itt is hosszú szenvedés után ment el a családtagom. Minden percben sírtam míg ét, hogy meg fog halni, viszont miután meghalt képtelen voltam sírni,mert annyira felfoghatatlan.
Ez mitől lehet?
Emellé jött akkor a bűntudat, hogy valójában milyen ember is vagyok én.
Ez egy családtag halál után normális?
válasza: válasza:A gyásznak vannak jól elkülöníthető fázisai. Ezek minden embernél ugyanazok, viszont az egyes fázisok intenzitása, és időtartama nagyon széles skálán mozoghat.
Az első fázis a sokk. Amikor fel sem tudja az ember fogni, hogy ez megtörtént. Bár megérti, de nem tud tudatosulni.
Aztán következik a tagadás. (Ezt a két fázist sokan egyként szokták említeni.) Amikor bár tudatosult a tragédia, de az ember hárítja, próbál menekülni a gondolatától is.
Ezután jön a bánat és a tudatosulás szakasza. Ez az, amikor igazán átérzi a gyászoló ember a veszteséget, tudatosul benne, hogy tényleg vége. Talán ezt a legrosszabb megélni az összes közül.
És következik az elfogadás, belenyugvás.
válasza:Részvétem. :(
Talán a, ha lehet így mondani, a legszerencsésebbek azok, akik még bőven idejében tudnak a szerettük betegségéről, és még elég hosszú időt tudnak mellette eltölteni.
Nálunk is most derült ki egy rokonunkról, hogy beteg, gyógyíthatatlan, sokáig sírtam, de a gyógyszereknek hála, néha olyan állapotban van, mintha még csak kamasz fiatal lenne.
Biztos megvan a gyásznak is a saját hormonja, mint ahogy az eufórikus érzésnek, természet biztos jól döntött így, az evolúció szempontjából, csak sajnos eléggé embertelen. :(
válasza:Nekem mindig azt tanították, hogy addig örüljek amíg még élnek a szüleim, mert utánuk előbb utóbb már én következem majd a sorban.
Sajnos már nem élnek.
:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!