Miért nézi le a társadalmunk a csendes, alkotó tevékenységeket kedvelő embereket?
Engem már az iskolai évek alatt is megaláztak emiatt a tanárok, magatartásból 3-ast kaptam minden évben, a középiskolai ballagásomon minden egyes osztálytársam kitüntetést, dícséretet kapott valamilyen közösségi cselekedet miatt, csak engem nem hívtak ki. Jellemzően az volt az elvárás, hogy az ember részt vegyen ünnepi műsoron, színjátszó körben, verset mondjon, énekeljen, részt vegyen alkalmak-ünnepségek megszervezésében, közvélemény kutatást tartson a suliban, írjon az iskolaújságba, diákönkormányzati tag legyen. Mintha csak az számítana embernek, aki élvezi a szereplést, nagyszájú, imád intézkedni, szervezkedni. Az osztálytársaim ölték egymást egy-egy ilyen pozícióért, én pedig csendes, introvertált lányként inkább rosszul voltam az efféle szerepléstől és próbáltam elkerülni.
Most a felnőttek között is ugyanezt látom, az emberek 80%-ának az a sikeres jó munkahely, ahol döntéseket hozhatnak, szervezhetnek, utasíthatnak másokat, felelősséget vállalhatnak. Én meg most is csak kívülről nézem őket, és nem értem ez miért élvezetes? Tudom hogy én vagyok fura, erre már régen rájöttem, de eddig azért sikerült találkozni pár sorstárssal. Engem az olyan munka tesz boldoggá, ami biztonságot ad, tehát nem stresszelek rajta előző este, ahol nem kell kommunikálni senkivel, ahol van egy viszonylag egyszerű de változatos feladatom, amit én csendes magányomban el tudok végezni, és naponta látom a kézzelfogható eredményét. Ez tölt el örömmel, hogy ma is sikeres voltam, mert jól sikerültek a termékek, szépek lettek, persze a szépségen mindig lehet fejleszteni. Nem vágyom arra, hogy egyszer vezető pozícióba küzdjem fel magam ezen a területen, hiszen akkor már nem csinálhatnám többé amit szeretek, az emberek irányítása meg távol áll tőlem. Mégis gyakran kapok olyan megjegyzéseket hogy "ez a munka nálad átmeneti?" "nem gondolkoztál rajta hogy tanulj valami mást?" "gondolom te sem itt akarsz megöregedni"
Mintha törvényszerű lenne, hogy mindenki egy felelősségteljes karriert szeretne, ahol megmutatja a világnak, hogy miben jobb másoknál. De ha én 8 éve így vagyok boldog?
Sajnos teljesen megertem a problemat: en is mindig ilyen voltam legbelul, aztan volt egy olyan korszakom amikor lazadtam, de utana ujra visszatertem a csendes onmagamhoz akin mindenki atgazol
Most ujra keresem hogy hogyan lehetnek az a magabiztos, laza, humoros srac aki voltam
U.i.: nincsenek ekezeteim, sorry
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!