Mit gondoltok erről?

@kérdező: Persze, nem ezt gondoltam ezalatt, általánosságban véve mindenkinek "kötelessége" lenne tartást tanusítania szociális közösségekben. De az alkohol, és más egyéb drogok fő használói még mindig nem a gyengébbik nem (bár ahhoz képest rohamosan növekszik), és ez egy köztudott tény, hogy elég sok férfi ittas állapotban agresszív, ingerlékeny, és gátlástalan (azaz a férfiaknál biológiai okokból ez még feltünőbb/kirívóbb), sokaknál komplett személyiségtorzulás vehető észre ilyen állapotban. Lehet azt is felhozni, hogy "fel sem áll nekik, ha részegek" de azért mert Júlcsi pasijának Józsinak nem merevedik meg, attól még mással megtörténhet.

Én személy szerint (nőket, férfiakat vegyesen), alig találkoztam még "szelíd" részeg személlyel, aki csak úgy el lenne, mosolyogna, nevetgélne később csak dölöngéne.

Saját magamon is tapasztaltam, hogy sokkal többször fordul elő, hogy kis mennyiségű alkoholtol nem megnyugszok, hanem csak ingerlékenyebb leszek, azóta is (meg más okokból) hanyagolom.

Akik meg felhozták, hogy a szülők a hibásak az áldozat és az erőszaktevő viselkedéseiért, azt el kell, hogy szomorítsam, nem ilyen könnyen működik ez. Főleg, egy felnőtt embernél. Akármilyen jó génekkel rendelkezik, és jó környezetben/nevelésben részesült az illető, vannak komolyabb impulzusok amik kiválthatnak szélsőséges viselkedési formákat. Erre az akkor "miért"-re keresi a tudomány és a pszichológiai is a választ. De, hogy pár példát megemlítsek erre, aminek a működése még máig nem tisztázott: szeretet, szerelem, perverziók, fétisek, akarat gyengeség/erősség, olyan emberi tulajdonságok/erények ami állatokra kis vagy egyáltalán nem jellemző.

És önmagában persze az agy. Túl komplex, túl sok változóval. Őszintén szólva, bevallhatjuk, hogy csak tapogatózunk a sötétben, jelenleg senki se tudja biztosan, hogy mi miért van. Azért mert 100 emberből 90 ugyanazt a válaszreakciót adja egy adott eseményre/behatásra, még nem jelenti azt, hogy ez egy stabil álláspont, hisz egyszerre csak egy szimulált környezetben vizsgálták az alanyokat. Itt jön be a "mivan ha..." feltételezés, de ez egyelőre se nem több, se nem kevesebb mint valami okkult vagy tudományos elmélet. És egy részről az a baj, hogy túl sok inger éri a mai embert, képtelenség lépést tartani minden variációval, és egyre több "új" minták alakulnak ki. Ugyan ez igaz a betegségekre: viszonylag sok régebbről eredő és hétköznapinak mondható betegséget vagy kórt sikerült gyógyítani/kezelni/szintben tartani, viszont folyamatosan alakulnak ki újak vagy egyszerűen a mikroorganizmusok mutálódnak rohamos ütemben. Az egyik legjelentősebb problémánk: a túl sok antibiotikumozás, amivel nem csak a saját immunrendszerünket gyengítjük le, hanem rezisztenciára bírjuk a baktériumokat (azaz fejlődnek), sőt, az utódaink is egyre kiszolgáltatottabbak lesznek, amit már most meg lehet figyelni, hány immun eredetű elváltozással élő kisgyerek van... És ez az egész egy összetett körforgás, ami szintúgy szerepet játszhat, az aktuális vitánk fő témájánál: az erőszakolási szerepvállalás tétjén, azaz, ki húzza meg a ravaszt végső soron.