Miért van az hogy ha egy ember utálja az anyját akkor az mindenkinél kiveri a biztosítékot de ha az apját azzal senki se törődik?

20

Tudod, nekem úgy tűnik, hogy a "minden érvét cáfoltam", "belezavarodott" az anyukádnak azt mutatta, hogy te nem megérteni akartad, amit mond, hanem belezavarni abba, amit mondani neked. Erre csak egy dolgot tudott még mondani, amire te nem tudsz tovább -igazából- kekeckedni vele, a családi pótlékot.

És mennyi is volt az a kókány családi pótlék? Tudod egyáltalán? Mennyiből éltek, hogy az ennyire számít szerinted az anyukádnak?

Nyugi te is csak ismeretlenül véded. Nincs senki más aki ismeri, és mellette áll.

Nem volt sok, valóban kellett az a pénz. De szeretni akkor se szeretett, és milyen érdekes hogy csak akkor volt velem kedves, ha kapott érte valamit. Amúgy míg tini voltam, meg még kisebb gyerek is, rendszeresen az unokatesómhoz voltam lepasszolva, míg ő és egy barátnője elment ide-oda ki tudja mit művelni. Egy csúnya fertőző és súlyos betegséget (vér és nemi úton terjedőt - nem akarom leírni a nevét) szedett össze majdnem bele is halt de összeszedte magát utána. Apám megtűrte őt ezek után is, mire elmentünk onnan, anyám rendbe jött. Simán tudott volna dolgozni ezek után de az önsajnálatás jobban tetszett neki. Addig ugyeskedett, míg mindig volt egy hülye aki eltartotta.

Az meg, hogy mennyire is akarom megérteni... Korábban még próbáltam. Csak semmit nem kaptam vissza belőle. Mindig én voltam a szar és hálátlan, apja kölyke. Elmúltam 30. Most már nincs kedvem toxikus embereket megtartani, túl sok volt belőlük és épp elég kárt okoztak. Anyámmal az élen. Többet viszont nem fogok magyarázkodni, egy vadidegen véleménye nem számít.

22

Védi a fene, csak a helyzetet próbáltam elképzelni, megérteni.

De a később hozzátetteket nem lehet a hiányos infókba belegondolni, nem vagyunk gondolatolvasók.