Lehet az a célom, hogy összejöjjek a kiszemeltemmel?
(Nem tudom jó kategóriába tettem e.)
Szóval az a célom, hogy a kiszemeltemmel összejöjjek. Ezért mindent megteszek, de nem tudom mennyire reális ez a cél mivel nem erőszakolhatom ki azt, hogy ő is össze akarjon jönni velem. Szóval el tudom érni ezt, ha nagyon küzdök érte akkoris ha a kiszemeltem nem akar össze jönni velem? Olvastam és hallottam is motivációs hanganyagokból, hogy ha valamire sokat gondolok akkor azt vonzom. Tehát ha sokat arra gondolok, hogy együtt vagyok a kiszemeltemmel akkor ezt vonzom és akkor valószínűbb lesz, hogy összejövünk? Pl ha azt képzelem el/arra gondolok sokat, hogy énis tetszem a kiszemeltemnek nem csak nekem ő, akkor ez később valóság is lehet? Vagy ha arra gondolok sokat,hogy kezdeményez majd,akkor lehet, hogy fog?
Azt észrevettem, hogy ha valakire sokat gondoltam az ismerőseim közül akkor hirtelen találkoztam vele a semmiből tehát bevonzottam az életembe. Gondoltam, ha erre gondolok sokat, hogy a kiszemeltemmel együtt vagyok és persze teszek is a dologért akkor előbb-utóbb valóság lesz belőle. Szerintetek?
Lehet ez a célod, de talán jobb ha más dolgokat keresnél az életben, amik kitöltenének és amikért küzdeni tudnál. Amiket élvezel csinálni és nem a másiktól várod el, hogy az életed megjavítsa, hisz azon neked kell dolgoznod, neked kell előre vinned. Jobbá tenni, fejleszteni magad.
Ami a bevonzást illeti, elképesztő hülyeség, de sokan hisznek benne. Amik történtek azok véletlenek. Annyiban van hatása, hogy ezáltal jobban koncentrálsz egy adott dologra és valószínűleg új módokat is kipróbálsz, vagy új dolgokba is belekezdesz hogy elérd, ezáltal kinyílik egy-két lehetőség, ami a megszokott hozzáállással nem történt volna meg.
Gondolati úton nem tudsz rá hatással lenni: ha ő nem szeretne összejönni veled, akkor gondolatilag hiába szeretnéd, hogy összejöjjön veled.
Eddigi életem 99%-ában (közel vagyok már a negyvenhez sajnos) olyan emberek társaságára vágytam, akiknek nem igazán jelentettem semmit és nem érdeklődtek, nem nyitottak viszont felém. Hiába gondoltam rájuk szinte mindig, nem kerestek, nem tudtam "bevonzani barátságukat"...
Elnézést, MINEK?! Semmi értelme nincs, cserébe viszont magadat mérgezed vele.
Ráadásul, képzeld magad a másik helyébe! Iszonyatosan creepy, amikor valaki ennyire rászívja magát a másikra. Ha valaha volt is esélyed, ezzel garantáltan elrúgod nála a pöttyöst.
Inkább tanuld meg az ilyeneket a helyén kezelni és elengedni, az mindenki számára egészségesebb. És ha már ezo blablabla:
-szerintem az kb. mindenkivel előfordul, hogy néha felhívja / összefut azzal, akire gondol. Max. egyesek érzékenyebbek rá.
- ha mindenképpen vizualizálni akarsz valamit, akkor magadat boldog párkapcsolatban, konkrét személy nélkül.
- semmit nem ér az egész, ha csak gondolsz rá, de nem cselekszel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!